Az ünnepek egy része a Nap, más része a Hold járásához igazodik.
A mozgó ünnepek, amelyek az év más-más napjára, de a hétnek mindig azonos napjára esnek. Állandó ünnep a karácsony és újév, mozgó ünnep a húsvét, a pünkösd és a többi, hozzájuk igazodó kiemelt nap. Ez a kettősség annak jele, hogy ezek az ünnepek kétféle naptári rendet követő hagyományból táplálkoznak: a karácsony szoláris, a húsvét és a hozzá igazodó napok luniszoláris naptári rendszerből.
A húsvét, valamint az azt 50. napon követő pünkösd (Pentékoszté = "ötvenedik nap") a holdnaptárt használó zsidó vallásból ered. Jézust az evangéliumi elbeszélés szerint a Peszach (pászka)-ünnep első napját közvetlenül megelőző pénteki napon feszíttette keresztre Pontius Pilátus, és az ezt (nagypénteket) követő 3. napon, vasárnap történt a feltámadás. A kereszténység első századaiban ezért a húsvétot a zsidó Pészach-ünneppel egyidejűleg tartották, vagyis a tavaszi napéjegyenlőség körüli első újholddal kezdődő Níszán hó 15. napján, amely mindig teliholdra esik.
I.sz. 325-ben tartott nicaeai zsinat úgy döntött, hogy húsvét - mint a feltámadás ünnepe - mindig a tavaszi napéj-egyenlőséget követő első holdtölte után következő vasárnapon tartassák.
A húsvét ünnepétől függ az egyházi ünnepek közül a rákövetkező 50. nap (pünkösd - "a tüzes nyelvek ünnepe"), a húsvétra következő 5. vasárnap utáni csütörtök (Ascensio Domini - áldozócsütörtök), és a pünkösd utáni első vasárnapot ("Trinitatis" -Háromság vasárnapja) követő csütörtök ("Festum cor-poris Christi" - Úrnapja).
(összeállítás:múlt-kor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése