Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább.
Montaigne, mikor eltűnődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta:
Montaigne, mikor eltűnődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta:
„Barátok voltunk... Mert ő volt ő, s mert én voltam én.”
Ez felette pontos. S Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak:
„Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát.”
Ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már az igazság. Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka.
A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.
(Forrás: Márai Sándor: Füveskönyv)
(Forrás: Márai Sándor: Füveskönyv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése