Értékeink

Évek óta figyelem, milyen módszeresen írtják a Budai Tájvédelmi Körzet területén lévő - az ott lakók csak "Kis rét"-nek hívott erdejét, és mezőjét.

A közelben élők többszőr is eljártak a terület rendezésének ügyében, de láthatóan a rombolást nem sikerül leállítani.

20-25 éve itt minden tavasszal virágba borult a lejtős rét, telenként izgalmas házi sípálya és szánkózó dombocska volt.
Tetszetős fajok ékesítették tavasszal és nyáron az erdőt. A Hárs-hegyen legelsőként a téltemető bontotta virágait, majd a sárga gyűszűvirág. A tavaszi kankalin is gyakori vendég volt itt, népies nevei mint például a mennyország kulcsa, vagy Isten kulcsa, a virágernyőnek egy kulcscsomóhoz való hasonlóságát jelzik. Gyakorta láttam a nagy növésű, fehér virágú sátoros margitvirágot is.

Az itt nyíló virágok között mégis a legkedvesebb számomra a lila kökörcsin - védett növény -, mely pelyhes szirmocskáinak látványa mindig megmelengette szívem.

Ahogy a sorház felépült a Budakeszi út mentén, eltünt lassan a "domb" fele. Most egy kétlakásos lakóház tör be felháborítóan mélyen a rét érzékeny szívébe.

A "libuskák" területe egyre szűkűl, a pirosló törökszekfű és a tavaszi színpompa eltünt.
Kidöntött fák sírdogálnak, szeméttel, törmelékkel keveredett talaj nem tudja kinevelni a ritka kincseit, alig lézeng egy-két öregecske fa.