Szivárvány

Fáradt eső hullott a fákra,
fáradt eső, csöndes eső,
égig ívelt a szivárványa.
Én azt hiszem, két hegy ilyenkor
belebúsult nagyon az égbe.
És bánatukban rátaláltak
egymás tétova kezére.
Ha bánat veri omló záporával,
a szívek is úgy kapcsolódnak össze
nehány percre egy színes szivárvánnyal.

- Wass Albert -

A világról

És ne feledd soha, hogy a világ fia is voltál. Rokona a négereknek és a csillagoknak, a hüllőknek és Leonardo da Vincinek, a Golf-áramnak és a maláj nőknek, a földrengésnek és Lao-cénak. Mindehhez közöd volt, egy anyagból vagytok, egy lélek teremtett, ugyanaz a lélek fogad vissza. Ez egészen biztos.

Márai Sándor: Füveskönyv
(részlet)

Herausforderung

Kihívás

Triál verseny Miskolcon, a Decathlon parkolójában

Egy dal

Meséltél és meséltél

Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.

-Osvát Erzsébet-

Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném.
Ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám.

- Létai Lajos -

Anya

Anya ujjai

Amikor még kisrügy voltam,
Este anyához hajoltam,
S mondtam: Anya ne varrj már ma,
Fektess ágyba.
Mint virág, nyílt tíz ujja,
Suhant lágyan homlokomra:

Volt eggyem: simogatás,
Kettem : borogatás,
Hármam: szelídség,
Négyem. Játék,
Ötöm: mese,
Hatom: béke,
Hetem: csibepuhaság,
Nyolcam: almafavirág,
Kilencem: bársony,
Tízem: nyugodt álom.

A hét csavargója

Mai sétánk alkalmával, amit az Óbudai szigeten tettünk, őkelme hatalmas lendülettel rohant el, Zsuzsi nevű gyönyörűséges snauzer után. Gondoltuk, majd megáll, csak nem szalad ki a világból, de tette bíz azt, s mire eltűnt majdnem a szemünk elől, futva utána eredtem. De sehol sem láttam már a kis négylábút, így hát torkom szakadtából kiabáltam a nevét. Csak úgy visszhangozták a fák, de a kis feketeségem nem volt sehol. Lassan ahogy fáradni kezdtem, és iramom sem a régi, elszoktam a vágtától, a távolban megláttam a fekete mozgó pöttyöt. Akkor már sehol Zsuzsi, sem a bicikliző gazdája, csak egy árva kölyök kutya kergeti saját árnyát, rohangál egyre kétségbeesetten. Majd a fejecske megfordul, s lobogó füleiből látom, felém kezd szaladni. A nap ereje, a fáradság kifogott már rajta, s félúton lekuporodott a fűben, de lehet a bűnbánat szegezte le. Nagy nehezen összeszedtem az ebadtát, dobogott rendesen a szívem, s gondoltam, csak a gazdi lehet a hibás, és nem a kutya. Ha időben észreveszem a szituációt, még megállíthattam volna. No! A tanulás előre visz, s nekünk megmaradt a kutyánk.

A barátságról

Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább.

Montaigne, mikor eltűnődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta:

„Barátok voltunk... Mert ő volt ő, s mert én voltam én.”

Ez felette pontos. S Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak:

„Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát.”

Ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már az igazság. Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka.

A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.

(Forrás: Márai Sándor: Füveskönyv)

Szomjúság

Gombaerdő

Pitypang és lépcső

Taraxacum

Itt a tavasz,

s vele a pitypangos szezon.

Tábortűz

Készül a finomság.

Áprilisi séta

Indulás a hegyekbe,

majd egy kis pihenő.

A Kis-Hárs-hegyi kilátóban,

és egy kis álmodozás.

Az építkezés messzebbről

Ha nem is madártávlatból, de a Hárshegyi kilátóból látni az építkezés brutális nyomait.

A "gödör"

Látható, hogy tünik el a "Kis rét".

Építkezés a tájvédelmi körzet területén (Budakeszi út mellett)

Április 12-én kisétáltam az "Építkezéshez", és készítettem újabb képeket. Felfedeztem, hogy egy 5 lakásos épület alapjait is lerakták, hatalmas szeletet kivágva a valamikor szebb napokat megélt Kis rét szívéből. Kivágott fa árulkodik arról, hogyan is védik az építkezők a tájvédelmi körzet szépségét.

Ébredő erdő

Nyújtóznak a fák
ébred az erdő
hegyekről röppen a
viszhang
Tavaszi fényben az
ágak köz surran
ott fészket rak a meleg
az élet duzzad

Nyújtóznak a fák
kacagó rügyek
táncoló szellő a
gyermekded lombokon

Sima leheletük mint
gyógyír terjed
az ágakon át
surranó szárnyakon

- Gyenes István -

Nárcisz

..a kertben.

Fényképezőgéppel

Tavaszi zsongás, üde lélegzet,

ébredő természet amerre a szemünk ellát.

Elővettük fényképezőgépeinket,

s egy nagy sétával ünnepeltük e megújulást.

Húsvét

Az ünnepek egy része a Nap, más része a Hold járásához igazodik.

A mozgó ünnepek, amelyek az év más-más napjára, de a hétnek mindig azonos napjára esnek. Állandó ünnep a karácsony és újév, mozgó ünnep a húsvét, a pünkösd és a többi, hozzájuk igazodó kiemelt nap. Ez a kettősség annak jele, hogy ezek az ünnepek kétféle naptári rendet követő hagyományból táplálkoznak: a karácsony szoláris, a húsvét és a hozzá igazodó napok luniszoláris naptári rendszerből.

A húsvét, valamint az azt 50. napon követő pünkösd (Pentékoszté = "ötvenedik nap") a holdnaptárt használó zsidó vallásból ered. Jézust az evangéliumi elbeszélés szerint a Peszach (pászka)-ünnep első napját közvetlenül megelőző pénteki napon feszíttette keresztre Pontius Pilátus, és az ezt (nagypénteket) követő 3. napon, vasárnap történt a feltámadás. A kereszténység első századaiban ezért a húsvétot a zsidó Pészach-ünneppel egyidejűleg tartották, vagyis a tavaszi napéjegyenlőség körüli első újholddal kezdődő Níszán hó 15. napján, amely mindig teliholdra esik.

I.sz. 325-ben tartott nicaeai zsinat úgy döntött, hogy húsvét - mint a feltámadás ünnepe - mindig a tavaszi napéj-egyenlőséget követő első holdtölte után következő vasárnapon tartassák.
A húsvét ünnepétől függ az egyházi ünnepek közül a rákövetkező 50. nap (pünkösd - "a tüzes nyelvek ünnepe"), a húsvétra következő 5. vasárnap utáni csütörtök (Ascensio Domini - áldozócsütörtök), és a pünkösd utáni első vasárnapot ("Trinitatis" -Háromság vasárnapja) követő csütörtök ("Festum cor-poris Christi" - Úrnapja).

(összeállítás:múlt-kor)

festmény: El Greco: Fetámadás

A barátság kertje

A barátságot mondhatjuk egy kertnek,
melybe sok-sok kis magot elültethetsz.
Kedvesség és nevetés a locsolás,
s a szeretet lesz a kinyíló virág.

Türelem, megértés, gyengéd figyelem
napsütésnél jobban melegítenek,
Így nem hervad a szeretet virága,
s aki ültette, örökké csodálja.

“Baráthoz akkor fordulunk,
Ha kell aki felvidítson.
A barátot nagyra tartjuk,
Hiszen kincs, nem holmi limlom.


Barát, aki életünkbe
Hoz száz örömöt és csodát.
Ha van barátod, majd meglátod,
Egyre szebb lesz a világ.”

Az igazi barát

Reggel vártam az ablakost,

jött, ésittam egy kávét (is).

Cousine tanácsára.

Levelét is olvastam...

válaszoltam rá..

és nem csak elolvastam sorait, hanem el is gondolkodtam azon.

“Az igazi barát a legnagyobb kincs - és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet.”

(La Rochefoucauld)

Gólyahír

- Mi szél hozott, kis futár?

- Nem szél hozott, napsugár.

- Kedves gazdád ki lehet?

- Fűnevelő kikelet.

- S mi a jó hír aranyom?

- Sárgulhat a kalapom!

- Jó a hír, jó a hír,

Isten hozott, gólyahír!

- Sarkady Sándor: Gólyahír -

Séta

Ádáz kutyám, itt heversz mellettem.
Amióta a gazdád én lettem,
ez a hely a legjobb hely tenéked:
nem érhet itt semmi baj se téged.
Rajtam csügg a szemed, hív imádás
együgyű szálán csügg, boldog Ádáz.


Mert boldog ki jámborul heverhet
valami nagy, jó hatalom mellett.
S te jámbor vagy, bár olykor asszonykád
bosszújára megrablod a konyhát
s csirkét hajszolsz vadul a salátás
ágyakon át: jámbor, noha - Ádáz.


Elcsavarogsz néha messze innen,
el is tévedsz kóbor hegyeinkben;
avagy titkos kalandjaid vannak.
Ág tép, gonosz ebek rádrohannak,
zápor is lep, szőröd-bőröd átáz:
ázva, tépve jössz vissza, kis Ádáz.


Visszajössz, mert ugyan hova mennél?
Hol lehetne egyéb helyed ennél?
Szimatodból ezer láthatatlan
ösvény vezet téged mindenhonnan
hívebben, mint bennünket a látás:
minden ösvény ide vezet, Ádáz.


Tudod, hogy itt valaki hatalmas
gondol veled, büntet és irgalmaz,
gyötör olykor, simogat vagy játszik,
hol apádnak, hol kínzódnak látszik:
de te bízol benne. Bölcs belátás,
bízni abban, kit nem értünk, Ádáz.


Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál,
bizalommal tudnék én is Annál
megpihenni, aki velem játszik,
hol apámnak, hol kínzómnak látszik,
égi gazda, bosszú, megbocsátás,
s úgy nem értem, mint te engem, Ádáz!

- Babits Mihály: Ádáz -

Tavaszi vers

Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!

-Csukás István -

Virágvasárnap

Csak hulljatok virágok, pálmaágak
Csapongjon a piros szárnyú öröm
S higgyétek, hogy Dávid utódja jön
Szabadságszerző győzelmes királynak.
Ő... látja már, hogy messze mint a felleg,
Fekete átok varjúraja vár
És szárnyra kap, s hogy nemsokára már
Káromkodnak, akik most énekelnek

Ő... tudja már, hogy egyedül lesz s hitvány,
Ijedt szívvel fut szét sok tanítvány,
Nem marad bennük se remény, se hit...

S egy szürke fa a borzongó erdőbe,
mintha tudná, hogy kereszt lesz belőle,
meg-megrázza zörgő leveleit...

- Bódás János -

A feketerigó

A nagyvárosokban élő egyes madárfajok közül sokan már nem vándorolnak délre. Urbánus szokásokkal rendelkeznek, s békében telelnek a város panelházai között. Jószívű emberek eleséggel pótolják hiányos étrendüket, s ezt meghálálva vendégeskednek egy teraszra kitett kerékpár hátsó kerekén is.

Áprily feketerigója így dalol:

„Hogy megmelegszik minden alkonyat
és mennyi vágy kel, s mennyi vízió,
ha hallom drága, régi hangodat,
múltam madara, fekete rigó.”

Rendelet és valóság

A "tettes".

A

15/2001.(IV.20.) Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat
Képviselő-testületének önkormányzati rendelete

a Bp. II. kerület Hárshegyi út – Budakeszi út – Kuruclesi út – Ferenchalmi erdő
által határolt terület kerületi szabályozási tervéről

A zöldfelületek kialakítására vonatkozó előírások
11. § c.pontja:

"A 10937/28 és a 10937/29 hrsz-ú telkek beépülése esetén a területre részletes favédelmi terv készítendő. Fakivágás a favédelmi terv alapján adott fakivágási engedély alapján végezhető. A favédelmi terv alapján a fák építés alatti védelméről gondoskodni kell. "

Fenti képek szerint a valóságban így valósul meg.

Értékeink

Évek óta figyelem, milyen módszeresen írtják a Budai Tájvédelmi Körzet területén lévő - az ott lakók csak "Kis rét"-nek hívott erdejét, és mezőjét.

A közelben élők többszőr is eljártak a terület rendezésének ügyében, de láthatóan a rombolást nem sikerül leállítani.

20-25 éve itt minden tavasszal virágba borult a lejtős rét, telenként izgalmas házi sípálya és szánkózó dombocska volt.
Tetszetős fajok ékesítették tavasszal és nyáron az erdőt. A Hárs-hegyen legelsőként a téltemető bontotta virágait, majd a sárga gyűszűvirág. A tavaszi kankalin is gyakori vendég volt itt, népies nevei mint például a mennyország kulcsa, vagy Isten kulcsa, a virágernyőnek egy kulcscsomóhoz való hasonlóságát jelzik. Gyakorta láttam a nagy növésű, fehér virágú sátoros margitvirágot is.

Az itt nyíló virágok között mégis a legkedvesebb számomra a lila kökörcsin - védett növény -, mely pelyhes szirmocskáinak látványa mindig megmelengette szívem.

Ahogy a sorház felépült a Budakeszi út mentén, eltünt lassan a "domb" fele. Most egy kétlakásos lakóház tör be felháborítóan mélyen a rét érzékeny szívébe.

A "libuskák" területe egyre szűkűl, a pirosló törökszekfű és a tavaszi színpompa eltünt.
Kidöntött fák sírdogálnak, szeméttel, törmelékkel keveredett talaj nem tudja kinevelni a ritka kincseit, alig lézeng egy-két öregecske fa.