Csend

Anyám sírjánál

Sóhajom mélyről gördül tengernyi fájdalommal
kezeim élettelen zuhannak 
könnyeimmel együtt
hantodra. 

(-Bagira-)

Miskolci napjaink

mindig izgalmasak, üdék, vidámak.
Nagyom birodalma tágas, és kényelmesen elférünk benne jó sokan. 4 felnőtt, 2 tengeri malacka, és egy kutya.Durell népes állatszerető családja jut erről eszembe, és a sok móka amit a természettel való ismerkedése alatt átélt.

De most a "durelli" idill helyett sajátomban voltam boldog, és a két nap alatt kihasználtuk a lehetséges összes kínálkozó alkalmat.
Séta, kirándulás, játék, napfürdő a hegyen..fotózás, beszélgetés várt ránk.

 Pillanatképein(k)

Az utazás során kamionokat előztünk, 

 volt mikor ennyire üres volt az autópálya,

 és mikor beértünk Miskolcra, integetünk a Decathlon - nak..

 Avasi látvány(ok)

 Őszi képek, a kilátó mellett

  Őszi képek, Csanyik-völgy

Konyha projekt, és a végeredmény

A pakolás nem kis feladat, közben jó alkalom a selejtezésre, de ebben ez a legidőigényesebb feladatrész.
Megválni hosszú évek óta örzött emlékektől, írásoktól, mert az is van.Tárgyaktól, régi Smena fényképezőgéptől, nagyon nehéz döntés.

Kiskamasz éveim első szerzeménye, 300 valamennyi Ft-ért vettük. Nagybátyám tanított az elő lépésekre, és örömmel  szaladtam megmutatni a képeim.
Jó kis dia pozitív filmekre tudtam dolgozni, mert később a Hismen -color típusú filmeket tudtam beszerezni.
Ilyen kincsek bukkantak elő, míg a konyhában és a gardróbunkban igyekeztünk minden tárgyat "eltüntetni", elpakolni.

Itt tartunk:

Régi

 és az

új.

Eredmény

A virág, és egyéb kiegészítők még nem kerültek a helyükre, kis szépítés hátra van, a fehér takaró lemez is el lesz rejtve, hasonló dekor lappal, mint a bútor.

A Hitről..

Ez nagy titok. Az első pillanatban nem is érthető. Nem a vallásos hitről beszélek, hanem az önmagadba vetett hitről. A terveid megvalósulásába vetett hitről, arról, mely megelőlegezi - vagy megidézi? - a jövődet.
Nos, figyelj jól. A hitet éppúgy fel kell nevelni, mint egy gyereket. Először gyengécske még. Mint egy pici, izzó parázs: fújni kell, hogy lángot kapjon. Nem megy

könnyen. Kifogy a levegőd. Pislákol a tűz, már-már elalszik.

De fújd! Fújd, kitartóan, türelmesen. Először még nem megy. Hiába. Már-már föladod, de mivel hiszel a Hitedben, mégsem hagyod annyiban. Fújod tovább.

Egyszer csak az élet visszaigazol. Elkezd pislákolni egy lángocska, és egyre magasabbra tör. Akkor eltölt az öröm: "Jé, hát ez működik!" Igen. Az első sikerélményed azt üzeni: érdemes hinni tovább. De jön egy szélfúvás, és eloltja a tüzet. Itt a kudarc. Nem sikerült! Mégsem sikerült. Vége.

De mivel "hiszel a Hitben", elkezded fújni a hamut, és azt veszed észre, hogy a fehéres szürke pernye alól kivillan mégis egy varázsszemecske, és egyre nagyobbra nő. Még jobban fújod, teli tüdőből, szinte alig veszel levegőt, csak fújod, fújod... És fellobban a tűz!

Te csináltad. Valóra vált a hited. Most már ég, lobogva lángol a tábortűz. Melegedni tudsz körülötte. Mások is odajönnek, mert ahol meleg van, odagyűlnek az emberek.

Hideg világ van, és mindenkit vonz az élő tűz melege - melyet te teremtettél. Látod, társaid is lettek egyszerre. A hitedből. Amelyben - minden csőd és kudarc és nehézség ellenére - hittél. A sok "nem megy" után - ha hiszel a Hitben - egyszer csak menni fog!

 

Müller Péter

Konyha projekt

Elkezdődött a konyhánk átalakítása. 

A régi narancs szín megszolgálta sorsát, és világosítottuk tojáshéj színűre, hiszen most nem fehér lesz a konyha bútor, ha nem közepes barnás árnyalatú.

 

 

 

A munka neheze, kirámolni a konyhát, nem is a festés.
Jutott sok helyre az eddig a szekrényekben megbújt eszközökből, tárgyakból.
Lám:

Szia régi szekrényke.

Leporoltuk a port magunkról, az izzadságtól is megszabadultunk, és érkeztek az új szekrények.
Innentől nem mi izzadtunk, bizony a 4. szintre ezt mind fel kellett hordani.

A következő nap, az összeszereléssel telt.
Fúrás, faragás, csiszolás, marás, zengtek a szerszámok, és szakértő mesterkezek megtették, mit megkövetelt a "konyha".

Amit sokat használunk, még jelen pillanatban is:

Persze elektromos változata is dolgozik, és nedves törlőrongyok is teszik a dolgukat, a por mindenhol jelen van, de minden takarítási fázis szebbé varázsolja alakást.
Újabb csatát kell még nyerni, a mosogató és mosogatógép beázásmentes működése érdekében.
Ellenállók vannak, de gyártjuk a sereget nyerni kell!

A végeredmény amint meglesz, jelentkezem!

Erkélyvarázs

A nyár végén egy kis visszatekintés.

 Ilyen szépen virágzott a gonddal nevelt "kertecskénk".

 

 

 

 

Miért kiabálunk, amikor dühösek vagyunk?

Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:

– Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?

A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:

– Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.

– De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz - mondta a tanító.

A tanítványok nem találták a választ, s a szent a következő magyarázatot adta:

– Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik egymástól. A távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást. Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb a távolság.

Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem kedvesen, lágyan beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz, nincs köztük távolság. Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy helyen van a szívük, hogy már halkan sem kell megszólalniuk, megértik egymást már abból is, hogy csak egymásra néznek. Ilyen közel állunk egymáshoz, amikor szeretet van.

A tanítványaira nézett, és így folytatta:

– Amikor vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket egymástól, mert különben eljön az a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság, hogy nem találjátok meg a visszavezető utat.

Forrás: Divine Evolution, Tóth Kornélia fordítása

15 év a Google-val

Milyen rövidke ez az időszak, de mégis elfelejtettem mennyire elvarázsolt világnak tűnt az internet világa annak idején. 

Az első számítógépet tinédzser fiam 14-15 éves szülinapjára kapta. A gimnáziumban egy felsőfokú képzés indult, és mi a gyermeket támogattuk, vegyen részt rajta. Szorgalmasan járta a tanfolyamot, sajnos az érettségi után nem folytatta, így az elég húzós tandíj, tulajdonképpen ment a levesbe. 

Talán tanult használhatót, de mint tudjuk, rengeteg elméleti dolog is van, ami idővel kiröppen a szürkeállományunkból, huss… mintha sosem lett volna ott. 

Tehát nagyon rég volt számítógépünk, de az internet később köszönt be hozzánk. Axelero-nak hívták az első szolgáltatónkat, igen drágán (akkori árakhoz is mérten) fizettünk elő rá. A család együtt tanulta a világháló használatát, persze élen jártak a felfedezésben a gyerkőcök.

World Wide Web 1991-benszületett, addig igazi "kereső" nem is volt. (1993-ban indultak az első igazi kereső oldalak, Go.com, a Lycos, az Altavista, a Yahoo, az Excite, a Hotbot)

Fura volt kinyitni az „ablakokat”,és kattintgatni az érdekes szavakra, sokszor azt sem tudtuk, honnan is indult a keresés. A Goggle, mint kereső oldal nem volt használatban, pontosan nem is emlékszem milyen keresőket használtunk. Start lap volt a bázis oldalunk.

4-5 éve viszont, ahogy a e-mailrendszer is elérhető lett, szinte mindig ezt hívtuk segítségül, gyors kereséskor.

15 év! A gyerekek az óta már diplomát is szereztek, hála az internetnek rengeteg okos dologról is olvashattak, sok dologban segítségükre volt, míg tanultak. 

Ma már természetesnek veszem, hogy a reggeli kávém mellett csipegessek a hírekből, megnézzem, elolvassam a fontosabb új történéseket a nagyvilágban. 

És hosszú évek óta a kezdő lapom a Google kereső oldal.

Őszi hangulat

Az ősz bedörömbölt az ajtón, majd be is törte. A küszöb elég magas, az esővíz nem csurog be, de kint folyik  most a fülünkre is.

Hol van a finom napsütés?pár napja még a strandon olvasgattam, és meleg nyári nap volt.

Reggel a felhők szürkesége nyomottá teszi a hangulatot, hiába lengi friss kávéillat a konyhát.

Esős nap jött, a kutya is bőrig ázott (szó szerint), itthon hagytuk  száradni, míg Dunakeszire mentünk ügyet intézni. Az asztalosműhelyben kiválasztottuk a konyhabútor színét, kellékeit, megbeszéltük a részleteket a mesterrel.

Két hónapja vágtunk bele, lecseréltetjük a régi elhasználódott konyhabútort, eljutottunk a tervekig, mivel a nyári időszakban sok a megrendelés. Így a mi kis lakótelepi megújulni vágyó konyhavilágunk várat magára. Igaz, nem siettettem, azt mondtam, nem annyira sürgős, addig is spórolunk rá.

Nem akarok pesszimista lenni, hiszen ez jó dolog, és várom is a szép új berendezést, de azzal is tisztában vagyok, egyre kevesebb változatosságot ( speciel ez nem csak változatosság, de asszociálok más egyébre is) engedhetünk meg magunknak. 

 Sokszor vesz az ember valami új dolgot, apróságot, még akkor is, ha tudja, nem ez lesz a legfontosabb, de mégis, mindig várunk friss élményre, valami új dologra is, és késztetést érzünk a vásárlásra.

Na most, egy jó nagy dologba vágtuk az erszényünket.

Miért éppen a tárgyakat veszünk? 

A civilizáció kora meghozta a tárgyaktól való függés időszakát, mindig ki kell- vagy nem is kell, de ez modernebb lesz, újabb, stb. győzködjük magunkat - cserélni, amit használunk, még az előtt, hogy elromlana.

És hány alig hordott pulóver fekszik nyűgösen a gardróbunkban, amit minden évben átmosunk, elrendezünk a polcon, de még sem vesszük fel? A ruhák is csak lógatják zsebüket, ujjukat, irigyen figyelik azt a kopottabb farmert, és három kitüntetett pólót, mit a nyár folyamán előcibálunk a szekrényből.

Nos új konyhabútort várunk, és nem is tudom mennyire örüljek, hiszen a meghúzott értékbeli vonalat (férjem húzta meg) tuti átlépem, és már most smirgliként csikorog az idegeimen zord morgása ami bekövetkezik. 

Mi lesz  mikor ez kiderül, mennyire is léptem túl a keretet?

Igyekszem azért nem elszállni, és a praktikum fog győzni, de ha belevágunk egy átalakításba, nem érdemes a régi darabjait is bent hagyni, erősen rontaná a képet.

Még festéket is venni kell, legyen friss meleg sárga színű a fal, fúrni és faragni, legyen minden majd a helyén.

Valami nem stimmel, valami most nem annyira jó a fejemben, mintha valamit mindig csak keresnék, de sosem tudom mi az. 

A nagy keresésben alaposan elfáradok, és bánatosan legyintek a nap végén, ma sem lett meg, mire igazából vágyom.

Tajtékos a hangulatom, bekapcsolva maradt a tévé,

és csak gratulálni tudok a kereskedelmi csatornáinknak, hogy Híradó címmel mennyi szennyet és mocskot tudnak letolni a torkunkon. (Pfujj, ez is egy jó kis közhely!)

Fél hétkor kezdődő hírportáljuk csak ontja a gennyet, a vért, a moslékot, ölnek és betörnek, rabolnak és meglopnak, ütköznek és szétvernek benne embereket,és ha nem elég, hatódj meg ezek után a rákos betegségben szenvedő szerencsétlen gyermeken. Ez a csúcspontja a félhetes nívótlan folyamnak. 

Majd jön pár kép Biszku lépcsőn való ereszkedéséről, büszkén vallja a díszpinty(szövegolvasós ügyeletes szóvivő, valamelyik a sok száz közül), micsoda fantasztikus diadal, mert most aztán a törvény lesújt a gaz elvetemültre (már ha az lesz, elég régen történt a dolog, csak félve jegyzem meg, hogy Csatáry ügy sem sima ügy, mert ki tudja mikorra végeznek a nyomozással, bizonyítással, az élet meg mint tudjuk, nem tart örökké. A második világháború is elég rég véget ért, de az Ügyészségünk MÁR tavaly szeptember óta nyomoz Csatáry ügyében. Nem tudom tovább jutottak ezen a ponton, mert néma csend honol írott sajtónkban.) 

 Biszkunk már másodszorra totyog le a lépcsőn - mutatta a tévé, Repetitio est mater studiorum, mint tudjuk-, a jobbikosok, fideszesek boldogok és büszkék, hogy a még élő volt kommunista vezető ellen eljárás indulhat. 

A csudában voltak eddig, akik elszámolni akartak? (Halkan pisszegek, most már minek? 91 évesen, milyen port vernek el rajta?)

A főügyész a rendszerváltás utáni magyar büntető igazságszolgáltatás jelentős mérföldkövének nevezte a gyanúsítást.(origo szerint) 

Gratulálok, mikor is volt a rendszerváltás? 

Szóval folyik a vér, és minden, ami torzképet fest világunkról, mert nem akarom elhinni, hogy csak ez érdekli az embereket, a nézőket. 

És csak így lehet bemutatni a világot? - ezt sem hiszem el. 

Ollóztam az online hírekből: 

- Szenzációsnak számító régészeti leletekre, i. sz. első századi csontvázas temetőrészletre bukkantak a régészek a Hajdú-Bihar megyei Derecske határában;

- Elveszett római kori várost találtak Olaszországban;

- 200 éve vívták a borogyinói csatát;

- Ellopott és visszaszerzett műkincsek a Szépművészetiben;

- Koszovó hivatalosan szuverén lett;

- Rejtélyes részecske állhat a szupernóva-robbanások mögött;

- Indul a választáson a pakisztáni atombomba atyja;

- A szomszédban tárgyalnak az IMF emberei stb., lehet szidni az internet butító vonzását, de legalább válogatok az oldalak között,és azt olvasom el, ami érdekel. 

A tévé előtt is figyelek, még véletlen se kapcsoljak kereskedelmi csatornára, ha hírekre lennék éhes.Szerelmese egy darabig nem leszek.