Visegrád

Egy rövid, de kellemes kirándulás Pilis rengetegének közepén. Az időjárás nem kényeztetett el, de az ősz látványos színkavalkádja elénk tárulhatott.

A Duna közelsége párás ködbe burkolta a szemerkélő esőtől ázott tájat. Erőlködött a nap, alig bírt a vastag felhőkkel, de két nap után felszippantotta a szürke fellegeket. Ragyogó tiszta ég látványa frissítőleg hatott ránk az utolsó napunkon. Felnéztünk a fellegvárra, majd fel is sétáltunk a Várhegy 328 méter magas csúcsára.

Közel 100 évig (1323-1408)volt királyi palota, és a magyar királyok hivatalos székhelye, a tatárjárás után ország védő vár is több évszázadon át. Leginkább az Anjouk, Zsigmond király és Mátyás király kedvelték Visegrádot, és uralkodásuk idején virágzó szellemi és királyi udvari élet jellemezte. A 14. században Altrum Castrum (magasabb vár) néven vált ismertté, majd kapta a Visegrád nevet, de a Habsburg uralom idején Plinteburg néven emlegették.
Visegrád történelme sokkal régebbi, mint azt az első írásos dokumentumok bizonyítják. A régészeti feltárások, neolitikus, rézkori, bronzkori telepek maradványait hozták a napvilágra ennek bizonyitékául.

Lefelé tartván a hegyről Salamon tornyát is üdvözöltük, ahol egy Petőfi vers 4 sora házifeladatként rögzült bennem.

Az alsóvár a kaputoronnyal és őrtornyokkal megerősített erődítésfalakból és egy nagy lakótoronyból állt, amely egyszerre volt uralkodói szálláshely, ispáni lakóhely és katonai feladatokat ellátó erődített épület. Az alsóvár lakótornya, az ún. Salamon-torony a korszak (XIII. sz.) magyarországi építészetében szinte egyedülálló épülete.