Megint egyedül, látod jó anyám, itt hagytál. Gyermekkor édes bája, nyugalma biztonsága milyen messze már, emlékek foszladoznak, csak hangod maradt meg, ahogy mondod nekem: - Drága kis Cilukám!
Még nem mentem ki a sírhelyedhez, annyi minden apróság akasztott meg ebben. Hol sánta lábam nem visz oda, hol a gyerkőc megy a maga útján, és ki kell várni, mindenkinek jó legyen, szabad és persze jól legyen. De látod,a gondolataim feléd szállnak, és nem vagy egyedül, rád gondolok Édesanyám! Olyan jó volt veled!Valami megfoghatatlan, elmondhatatlan kötelékben álltunk, és olyan megismételhetetlen ez . Büszkévé is tesz, de fájó is a hiánya.
Csak nekem volt ilyen anyukám:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése