Fodor Ákos

Elmaradtam s lemaradtam, Lélektanítóm nagyszerű új kötetéről.
Könyvhétre jelent meg, s én nem voltam napra kész műveiből.

Ilyenkor még rosszabb, hiszen telefonszáma is kikopott emlékezetemből, de ha meg is lenne, tétova lennék merni hívni Őt.
Hangja legalább annyira hiányzik, míg verseinek, haikuinak olvasása. Mindig ad, soraiból vigaszt merítek. De legfőképpen segíteligazodni e Világ túl bonyolult rendszerében, egyszerűen egymás mellé leírt szavai(persze ennél ez sokkal bonyolultabb, látszatra egyszerű) bölcs útmutatást adnak.

A napokban elmaradt műveinek beszerzése lesz az első, pótolnom kell a hiányom!

Fodor Ákos kötetét leginkább saját szavaival érdemes „jellemezni”: „A haiku …nem harci induló szövege, nem szerelmeslevél, nem önajnározó szépelgés, nem muzeális műveltség bemutató. – Hanem? Hm. A haiku: haiku. Szerintem: valami igen kimunkált, keskeny, kényes rés, esetleg átjáró: Valóság és Igazság között.”


Pont

Nem út és nem cél:
érthetetlen, gyönyörű
helybenröpülés.

(Fodor Ákos,2008 )