Az idő egyre komorabban figyelmeztet,
és karcolja ránk a múló percek nyomait.
Az ajtó nincs kulcsra zárva,
mégis nehezen nyitjuk ki önszántunkból.
A múlt egyre nehezebb súlyként nehezedik az előrenyúló kézre,
míg lassan minden erő ki nem szorul belőle.
Csak állunk vállat lógatva,
s minden arra utal, megadtuk magunkat.
Igaz, a test ezt mutatja,
bent a lélek hatalmas haraggal bőszen háborog.
Teljes az ellentét, hatalmas harc ez.
Éveken át dacolhatunk,
nyomhatjuk el e benső vihart,
energiánk utolsó cseppjéig igyekezhetünk titkolni,
s külsönkkel nyugalmat sugározni.
De e mutatványért komoly árat kell fizetni:
egy élet az ára.
-Bagira-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése