Lomb, ami lomb volt, mi zöld volt, zöld lett,
a tavalyi szín megint mai,
vajúdva, kínban újra képződnek
a természet volt-kontúrjai.
Villan az ágon s égen a fecske:
zöld köszörűkön sötét szikra.
Elámulsz: még van mácsonya, repce -
érzéked nincsen formáikra.
És meg sem újulsz, nincs jövőd, nincsen
mihez mérd, benned nincsen tavaly.
Idődben régen szétesett minden,
éned két széle a csend s a jaj.
-TŐZSÉR ÁRPÁD-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése