TAKÁCS ZSUZSA:
Kérdés-felelet
Amikor a szerelmesek ráébrednek,
hogy önkívületük színhelye egy világvégi
elôszoba pókhálós szöglete volt,
megdöbbennek elôször a felismeréstôl.
Aztán az önmaguk iránt érzett édes
szánalomtól sírni kezdenek. Dereng
valami fény a benti szobában, szemük
párafelhôin át is látják a nagypárnák
holdsütött gerincét, a lepedôk
hóesést utánzó szüntelen vonulását,
melyet a levélfûzérek hímzett, gyönyörtelt,
apró szerelmi sikolya kísér, és elfogja
ôket a vak bizakodás, hogy medret
vált elhibázott, tévelygô életük,
s félelmes robajjal áttör minden akadályon,
és fölhangzik száz torokból a szívdobogtató
gyôzelmi ének, mely eddig más füleknek
zengett, de soha nem nekik. Ám ekkor
sietôs léptek recsegtetik a padlót,
és a hirtelen beálló csendben meghallják
a bôröndök fedelének végsô zárkattanását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése