[pathfinder-blog]: Az ember komédiája

2007. 12. 17.

Az ember komédiája

Mindhalálig élni tanul.

Fodor Ákos (ÉS, 2007. Október 12., 41. szám)

Nincsenek megjegyzések:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

Ö r ö k b e f o g a d á s

Anya, anya
ebben a sivatagban,
miért hagytál itt ebben a sivatagban?

Miért hagytál itt, hol minden oly kietlen,
és mindent, mégis oly kíváncsian
szemlélgetek?

Tudod, hogy hány kísértés,
a semmi és üresség késdobáló
hány és hány pokla leskel itt reám?

Persze a ruhák fodrát leeresztik,
a kelme megfakul, s a fű
beteríti az utakat.

Persze, persze, a feledés, az elmúlás -
de hol is hagytam abba? -
mégis élek,
mégis nehéz, anya, mégis nehéz.

(Pilinszki János: Mégis nehéz)

(4)

hogy minden lefelé esik;
hogy ifjúból lesz az agg;
hogy az evőket megeszik;
hogy mindezekre süt a nap -
míg csak időnk le nem telik,
sorolhatnánk e dolgokat
s "természetes" mondjuk, pedig
érezzük: fantasztikusak

/Fodor Ákos: Idéző jelek, 1979/

EPITÁF

Ha megtart,
aki voltam, szivetekben:
nem elég. Élnék, de szebben,
mint ti - s amíg ti, addig.

A leányzó nem alszik,
csak meghalt.

IMPROMPTU

Tegnapi terveidet töröld.
A legszebbeket is. Azokat először.
- Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád
s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?

Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad;
ami nem:sosem.
Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
a Leáldozott, Gyönyörű Nap után.

Állhass tisztán
a Kelő elébe.

/Fodor Ákos: Lehet,1995/

A KIVÉTEL SZABÁLYA

Életem tárlója - éppen úgy, mint minden
vitrin - tarka, vegyes, áttekinthetetlen.
Egyetlenegy külön posztamensen
ezért állsz s ragyogsz, bennem is: fölöttem.

/Fodor Ákos: Jazz/

Életre valók...

"Bizonytalanban tudod meg, ki a bizonyos barát."
(Cicero)

---

Akárhol is vagy, légy ott teljesen!
Minden pillanatban halj meg a múlt számára!
Nincs rá szükséged!
Csak akkor utalj rá, ha az a jelen szempontjából múlhatatlanul szükséges.
Érezd ennek a pillanatnak az erejét és a Lét teljességét.
Érezd a jelenlétedet!

(Eckhart Tolle)

---

(7)

ki itt belépsz, tudd:
m i n d e n k i: bejárat egy
ki-már-sohába

(Fodor Ákos)

---

"Ne kérdezd, hol kel fel a Nap,
Gondold, hogy ott, ahol te vagy,
És hogyha úgy érzed, hogy elborult az ég,
A szíved őrizze a fényt!
Ne kérdezd, hány napod van még,
Nyugodj meg, lesz még épp elég.
De addig is, míg egyszer minden véget ér,
Magadhoz hűséges legyél!"

(Bródy János)

---

"Ne sírj, mert vége lett!
Mosolyogj, mert megtörtént."

(Gabriel García Márquez)

---

“Életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik.”

(Marcus Aurelius Antoninus)

---

“Ha választanom kellene, inkább az elnézést választanám, amely időt ad az embereknek, hogy megjavuljanak,
s nem a szigort, amely rosszabbá teszi őket,
sem pedig a sietséget, amely nem vár megbánásra.”

(Joubert)

---

„Úgy élj, hogy visszanézhess.
Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé.
Nehogy sajnálkoznod kelljen…
Okosan élj. De főleg: szépen.
Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemeikben.
Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is.
Hogy rád találjanak, ha keresnek.
Hogy rád találhasson, aki keres.
Hogy ne felejtsék el a vonulásodat.
Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket.
Gondolatokat, amelyek rád mutatnak.
Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen.
… akkor jól éltél.
Akkor éltél helyesen.
Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen,
hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja
a jóleső emlékek felizzó melege.
Úgy élj!”

(Hankiss János)

---

Oldalak

2007. 12. 17.

Az ember komédiája

Nincsenek megjegyzések: