Gyorsan repülnek a napok, az éjszakák hamar telnek. Tavasztól őszig sok minden, mégis áttekintve kevésnek tűnő dolog történt. Szokni kell a "vidéki" életet, és szokni kell, a nagyváros mindennapjára jutó ingerek hiányát.
Most nem pár utcányira van a barátnő, kutyasétáltatás közben nem futok össze a falkás társasággal, Orlink is egyke, nincs bandázás reggel és este.
Cserébe vár a kert szépítgetése, az otthon belakása, ahol minden új, és hellyel közzel úgy van, ahogy mi szerettük volna.
Nagyon kedves ikerszomszédokkal ajándékozott meg minket a szerencsecsillagunk, kibővült velük szinte a családunk.
Az utca is nyugalmas, és ha segítségre van szükség, a szomszédság össze adja amije van.
Ilyen volt, és ilyen lett:
Megjött a termőföld is, lassan elkezdhetjük a füvesítést is.
Előkert is alakulgat, ilyen volt:
s ilyen lett:
Persze a füvesítés után folytatjuk a csinosítást, és a virágok, növények beültetését.
A nyár vége, nagy boldogsággal is megajándékozott bennünket, épen egészségesen megszületett Máté, második unokánk. Fejlődik, erősödik, lassan két hónapos lesz Minike.
Bálintunk édes a kisöccsével, szeretgeti. Amikor nálunk van, emlegeti. Szeretünk vele "Bálintos-napokat" tartani, jól érzi magát itt, és hatalmasakat alszik a nagy ágyban.
Az ősz esőfelhőivel öntözi a kertet, macerás a sárral küzdeni, hiszen négy lábunk repülni nem tud. Készülünk a télre, az első telünk lesz itt.
(folyt. majd.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése