Kocsonyafesztivál

Miskolci kirándulás egy száguldás volt. Mentünk, és másnap jöttünk is vissza.
A leutazást izgalmassá tette a hóesés, és a latyak a sztrádán, imbolyogtunk, mint részeg a friss levegőn,  kocsmából kilépve.

Otthonról vitt kész ebéd, hamar jóllakottá tette a falatozó társaságot, és álmoskásan országvárososdival múlattuk az időt.
Este volt  mire kisétáltunk a 13. Miskolci kocsonyafesztivál rendezvényre. Nyakunkba szorgalmasan hullott, az éppen még hópehelynek látszó kabátot áztató égi csepp, de hangulatnak jó volt, azt gondoltuk hóesésben mily romantikus a bámészkodás.

Izgalmas ízek hívogatták a bátrakat, pálinka bor, házi kemencés lángos, hurka kolbász és minden, ami finom, kapható volt.
A színpadokon zenéltek, igazi vásári forgatagban lépdeltünk.
A kabátok ázásával egyenesen arányosan fáradtunk, sokáig nem nézelődtünk, ám mintavételezésnek tökéletes volt a pár óra, az esti fesztivál forgatagból.

Másnap 5 percre sütött ki a nap, majd szürke bánatos felhők takarták el a bátor égi testet.
Nagyommal kisétáltunk a Fő térhez, mely este annyira hangulatos volt.

Finomságokért Ch kiment a Fesztiválra, és mindenféle finomsággal tért meg, míg én ez idő alatt pakolgattam serényen.

Illatos hal, csülök, héjában sült krumpli, ínyenc savanyú testvériesen szétosztásra került, majd hazafelé indultunk.

Mire kimondom jó volt, már a múlt képeivé is válik az élmény Nagyfiamnál.