"Az élet olyan, mint egy tízsebességes bicikli. Legtöbbünk sosem használja ki az összeset."

(Charles Monroe Schulz)

MONDÓKA

Nem ebben a világban
Csillagsúlyos hibám van
Nem ebben az időben
Túl sok volt már belőlem
Túl sok, túl sok
Kényes embernek öltözök
S mint a patak a fák között
Bújok, bújok
Csak ebben a világban
Csont-bőr apám-anyám van
Jó időben, rossz időben
Csordogál a könny belőlem
Szánom-bánom
Innen sincsen menekülés
Vigasz van csak: ami kevés
Dínom-dánom
Sírom várom
Menetelek a hegyeken
Ha elfárad a lábam
Fa tövében szenderedem
Sose fázom ha nyár van
Hogy ha kezem-lábam fázik
Kibírom egy vendégházig
Kibírom a halálig

-Jónás Tamás-

Félek az éjszaka mélyén

Félek az éjszaka mélyén lapuló ideges
csendtől. Félek a csend mélyén felfakadó
mondatok árnyaitól. Elmémen kitakart
vázlatokat mutogatnak festett, faragott
szentek – szenvtelen arccal, fakuló nefelejcs
szemmel. Testükön olvad, hólyagzik a lakk,
szájuk tátva marad. Nincs mit mondani már.
Felfordult a világ, és nincsen köszönet
benne, ha összerakom még mindazt, ami szép
volt tegnap, tavaly… olykor másféle idő
síkján. Szétesik úgyis fél pillanaton
minden pillanat, és százszor, ezerszer akad
meg kattogva az ész. Nem kiabálok, azért
sem kiabálok, azért sem bújok sehová.
-Fischer Mária-

A harcos

(...) elfogadja, hogy ellenségei azért vannak, hogy próbára tegyék bátorságát, kitartását és ítélőképességét. Ők sarkallják arra, hogy harcoljon az álmaiért.

P.Coelho - tól

Ilyen a világ:

mindenki úgy beszél, mintha mindent tudna, és ha van merszed kérdezősködni, kiderül, hogy nem is tudnak semmit.

P. Coelho

Áradás

Pancsoló kutya

Ha végre itt a nyár és meleg az idő
Az ember strandra jár, mert azért van itt ő,
S míg anyu öltözik az apu ideges,
Hogy olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz

Jaj úgy élvezem én a strandot
Ottan annyira szép és jó,
Annyi vicceset látok, hallok
És még Bambi is kapható

(Pancsoló kislány - dalszöveg részlet)

Lomb, ami lomb volt

Lomb, ami lomb volt, mi zöld volt, zöld lett,
a tavalyi szín megint mai,
vajúdva, kínban újra képződnek
a természet volt-kontúrjai.
Villan az ágon s égen a fecske:
zöld köszörűkön sötét szikra.
Elámulsz: még van mácsonya, repce -
érzéked nincsen formáikra.
És meg sem újulsz, nincs jövőd, nincsen
mihez mérd, benned nincsen tavaly.
Idődben régen szétesett minden,
éned két széle a csend s a jaj.

-TŐZSÉR ÁRPÁD-

Amikor a víz az úr

Miskolci körforgalom kőrképe

foto:origo

Esik

Megállás nélkül esik
A templomtornyon gyülekeznek a csókák
Egyesek felülnek
az óramutatóra
Rászáll még egy
és az idő lassan
elindul visszafelé

- Miroslav Hule-

Az én csodám

Szeretnék Krisztus lenni egy napig.
Ha nem egy napig, egy pillanatig.

Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.

Levenném melledről a sziklasúlyt,
mely vad korunkból rád zuhogva hullt.

Fáradt pilládat megérinteném,
s gyötört szemedből megszöknék a rém.

Takarodnának gondok és romok,
menekülnének régi démonok.

Megölelném a kín-örvény felett
maga-mélyébe szédült lelkedet.

Csodatevésem sűrű delejét
pazarló kézzel önteném feléd.

S ha kelnél s néznél álmélkodva rám,
fejed a Nap felé fordítanám,

Fényes szemeddel csúcs ragyogna szembe -
S én visszahullanék ember-életembe.

Áprily Lajos

Számvetés

Megfélemlítettek az évek.
A ráncok koncentrációs tábora megvisel.
Tudom a véget, nem ismerem:
számomra vége csak addig, amíg nem.
A cserbenhagyottság keserű szájízét
nem édesítheti a cserbenhagyó sejtek
lelkifurdalása, a visszhangzó „Bocsáss meg”,
„Tévedés, nem akartam”. Hiszen nem tévedés.
Meghalni könnyű; öregedni nem.

- András Sándor -