Belar, 2006. okt. 21. 9:16
időben érkeztünk a színházba, ami Magyarország első kőszínháza 1826 vagy 36-ból,
ez még vita tárgya, én meg nem is tudom, sosem is tudtam, de annyira, hogy pepszikém elsőnek tért be a ruhatárba és adta le a tökfeleslegesen elcipelt ballont
fiam mondta, hogy remek a darab, rájöttem
1823, mondja itt mellettem a hozzáértő, akinek fontosak a pontos dátumok
köszi pepinke, szívből köszike!
szóval most, hogy senki nem tömi a fejem évszámokkal folytatnám, ha lehet.....
lehet:)
rájöttem, hogy teljesen nyitott vagyok mindenféle dologra, nagyon tetszett a darab, jók voltak a zenék, magamban énekeltem a betétdalokat, lehet, hogy ismerem is őket, lehet,hogy annyira fülbemászóak voltak, hogy ezért, mindegy is, nagyon jó volt
pepe a szünetben eléggé el nem ítélhető módon felcipelt az emeletekre, ahol a jegyszedők árgus pillantásainak tüzében betörtünk egy egy páholyba, hogy onnan is megtekinthessem a színházat
lihegve, nyögve is remek, meseszép:))
aztán a darab végén szépen felálltunk és elindultunk a ruhatár felé
na ekkor kezdődött a haddelhadd
pepe benyúlt a táskájába a bilétáért
hú!
nem volt sehol!
a táska kábé körömnyi darab, két aprópénz, egy kikapcsolt mobil és egy zsepi rejtőztek benne édes titokként az elveszett biléta mellett
nem tudom hány személyes a színház, de azt kell mondjam, az a biléta nagyon jól elbújt,
mert midőn már minden a kezemben volt belőle, még mindig nem találta drága pepém
amikor végül mindent kipakolt, persze ott volt, de ekkorra sikerült a teljes nézőtér
összes színházlátogatójának kabátját kiadni, pepe beállt a három személyes sor végére és tökutolsóként megkapta a nyomorult ballonját
az utcán, mivel a lég enyhe volt és miskolci éjszaka kellemes, mintegy lobogó palástként magára terítette, amivel jogos méltatlankodásomat vívta ki, és néhány szitokszó is elhagyta ajakimat, bevallom férfiasan:(
akkor belebújt és elviharzott, mögötte sántikáló lihegő jómagammal a kocsihoz, ahol
levette, LEVETTE!!! és bedobta hátra
na
ezért tényleg érdemes volt elvinni igaz???
időben érkeztünk a színházba, ami Magyarország első kőszínháza 1826 vagy 36-ból,
ez még vita tárgya, én meg nem is tudom, sosem is tudtam, de annyira, hogy pepszikém elsőnek tért be a ruhatárba és adta le a tökfeleslegesen elcipelt ballont
fiam mondta, hogy remek a darab, rájöttem
1823, mondja itt mellettem a hozzáértő, akinek fontosak a pontos dátumok
köszi pepinke, szívből köszike!
szóval most, hogy senki nem tömi a fejem évszámokkal folytatnám, ha lehet.....
lehet:)
rájöttem, hogy teljesen nyitott vagyok mindenféle dologra, nagyon tetszett a darab, jók voltak a zenék, magamban énekeltem a betétdalokat, lehet, hogy ismerem is őket, lehet,hogy annyira fülbemászóak voltak, hogy ezért, mindegy is, nagyon jó volt
pepe a szünetben eléggé el nem ítélhető módon felcipelt az emeletekre, ahol a jegyszedők árgus pillantásainak tüzében betörtünk egy egy páholyba, hogy onnan is megtekinthessem a színházat
lihegve, nyögve is remek, meseszép:))
aztán a darab végén szépen felálltunk és elindultunk a ruhatár felé
na ekkor kezdődött a haddelhadd
pepe benyúlt a táskájába a bilétáért
hú!
nem volt sehol!
a táska kábé körömnyi darab, két aprópénz, egy kikapcsolt mobil és egy zsepi rejtőztek benne édes titokként az elveszett biléta mellett
nem tudom hány személyes a színház, de azt kell mondjam, az a biléta nagyon jól elbújt,
mert midőn már minden a kezemben volt belőle, még mindig nem találta drága pepém
amikor végül mindent kipakolt, persze ott volt, de ekkorra sikerült a teljes nézőtér
összes színházlátogatójának kabátját kiadni, pepe beállt a három személyes sor végére és tökutolsóként megkapta a nyomorult ballonját
az utcán, mivel a lég enyhe volt és miskolci éjszaka kellemes, mintegy lobogó palástként magára terítette, amivel jogos méltatlankodásomat vívta ki, és néhány szitokszó is elhagyta ajakimat, bevallom férfiasan:(
akkor belebújt és elviharzott, mögötte sántikáló lihegő jómagammal a kocsihoz, ahol
levette, LEVETTE!!! és bedobta hátra
na
ezért tényleg érdemes volt elvinni igaz???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése