Az első nap a ceruzámra süt.
Szerencse, hogy mindenkit lát a fény:
egy égitest pont, mint egy betűt.
A biztos látás kozmikus erény.
Nem számít messzi, jelentéktelen,
régecske volt és ócska egy dolog -,
késő hajnalon ébredez telem
s minden mi volt, a fejemben forog
Jó gyermek voltam, kértem, itt ne hagyj!
És itt hagyott még gyermek-testem is.
Csoda, ha rendre kérdem: merre vagy? -
most elterül körém még, mint a hó,
s ki régen láthatatlan, messze ment,
annak nyoma is újra itt kering.
E halállá hosszannított jelent
kapták jutalmul gyermekkoraink.
- Lászlóffy Aladár - (1994)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése