2009. 12. 31.
2009. 12. 24.
Karácsonyi ünnepi vacsora
A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. Az ételek közül előnyben részesítették azokat, amelyek bőséget, jó termést ígértek a háziaknak. Innen a bab, borsó, lencse, mák, dió, hal a (halpikkely miatt) megjelenése a karácsonyi asztalon. A fokhagyma az egészséget, a méz (mézesbáb) az élet édességét jelképezte. A kalácsból, almából az első falatokat szétosztották egymás között, hogy a család mindig összetartson. A karácsonyi morzsát összeszedték, és az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek, de jó volt betegek gyógyítására, rontás elűzésére is. Sok helyen este az asztalt nem szedték le, hogy a betérő kis Jézus ne maradjon éhes.
A paraszti étkezési szokások alapjai ma is megtalálhatók karácsonyi étrendünkben. Gyakoriak a halból készült ételek, de angolszász befolyásra elterjedt a pulyka is. A borleves egyértelműen a nagypolgári étkezési kultúra része, a mákosguba viszont a paraszti hagyományból ered, csakúgy, mint az elmaradhatatlan beigli (a diós, mákos kalács). /http://www.unnep.mentha.hu/
Karácsony vigíliája
Hagyományosan ezen a napon állítjuk fel a karácsonyfát és ezen az estén ajándékozzák meg egymást a családtagok Magyarországon. Az ajándékozás szokásának eredete bizonyos elméletek szerint a Napkeleti Bölcsek történetére vezethető vissza, akik a csecsemő Jézusnak ajándékokkal hódoltak Betlehemben. Karácsony megünneplése a kereszténység terjedésével az egész világon elterjedt, bár vannak természetesen különbségek az egyes országok szokásai között./forrás:www.unnep.mentha.hu/
Karácsony van. Mint valaha.
De valami szívemben csörren.
Ránézek. És már sehova.
Előttem, mögöttem, köröttem
felemelt karral áll a fa.
2009. 12. 18.
Az első hó
s mindent fehérbe von.
Újságárusnőt eltakar,
porzik bódéfalon.
E hóról életem során
már jópárszor kitűnt:
titkolózásból hull csupán,
s hogy megcsalja szemünk.
Javíthatatlan leplező,
fehér rojt-bojt között
de sokszor surrant, bújt elő,
s hazáig üldözött!
Mindent fehér hó leple fed,
szemet betöm, kinyom.
Egy árny, akár a részegek,
bolyong az udvaron.
Mindenki siet odakint-
bizony higgyétek el:
valakinek valami bűnt
megint titkolni kell!
-Borisz Paszternak-
/Ford.: Tellér Gyula/
2009. 12. 17.
2009. 12. 05.
Karácsonyi hangulat
Talán ez a nem a télre jellemző őszies időjárás, talán a sokszor eleredő eső, talán, hogy mostanság kerülöm a várost és az embereket, még nem érintett meg a karácsonyi hangulat. Az ünnepet belsőnkben várjuk, valamitől rá kell hangolódnunk, de szinte semmi nem írányítja erre figyelmem. Csak a naptári napok múlása figyelmeztett a szélsebesen közelgő piros színnel jelzett jeles napokra.
Ma megpróbálok elindulni és felkeresek olyan helyet ahol az emberek már a karácsony izgalmas pillanatait várják.
Talán sikerrel járok. Társam Uncsinővérem lesz, csak el ne kiabáljam.
2009. 12. 03.
Az örök Mikulás
(Zsurkán Mariann)
Donászy Magda: Télapóhoz
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!
Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
2009. 11. 18.
Orlando apa lett
a kölykeim, és mind ez enyém.....wauu
Orlando
Ezt is nézd meg!
http://drseres.tumblr.com/post/254614297/orlando-apa-lett
2009. 11. 15.
2009. 11. 13.
2009. 11. 07.
De
De a nevek nem is fontosak. Az emberek közt széthintett jóságnak, örömnek nincs neve, mint ahogy nincs neve az őszi ragyogásnak, a ködös messzeségnek, a hullámnak, amikor a parthoz ütődik, a nád suttogásának, vagy a simogatásnak, amit nem felejtünk el soha, pedig sok kemény ütést régen elfeledünk ugyanezen idő alatt.
- Fekete István -
Amikor
Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.
- Pam Brown -
2009. 10. 31.
Visegrád
A Duna közelsége párás ködbe burkolta a szemerkélő esőtől ázott tájat. Erőlködött a nap, alig bírt a vastag felhőkkel, de két nap után felszippantotta a szürke fellegeket. Ragyogó tiszta ég látványa frissítőleg hatott ránk az utolsó napunkon. Felnéztünk a fellegvárra, majd fel is sétáltunk a Várhegy 328 méter magas csúcsára.
Közel 100 évig (1323-1408)volt királyi palota, és a magyar királyok hivatalos székhelye, a tatárjárás után ország védő vár is több évszázadon át. Leginkább az Anjouk, Zsigmond király és Mátyás király kedvelték Visegrádot, és uralkodásuk idején virágzó szellemi és királyi udvari élet jellemezte. A 14. században Altrum Castrum (magasabb vár) néven vált ismertté, majd kapta a Visegrád nevet, de a Habsburg uralom idején Plinteburg néven emlegették.
Visegrád történelme sokkal régebbi, mint azt az első írásos dokumentumok bizonyítják. A régészeti feltárások, neolitikus, rézkori, bronzkori telepek maradványait hozták a napvilágra ennek bizonyitékául.
Lefelé tartván a hegyről Salamon tornyát is üdvözöltük, ahol egy Petőfi vers 4 sora házifeladatként rögzült bennem.
Az alsóvár a kaputoronnyal és őrtornyokkal megerősített erődítésfalakból és egy nagy lakótoronyból állt, amely egyszerre volt uralkodói szálláshely, ispáni lakóhely és katonai feladatokat ellátó erődített épület. Az alsóvár lakótornya, az ún. Salamon-torony a korszak (XIII. sz.) magyarországi építészetében szinte egyedülálló épülete.
2009. 10. 14.
Buchenwald elfeledett asszonyai
Egykor élt emberek emlékeznek és velük együtt megemlékezünk mi is arról, hogy mi történt.
"Ebben a templomban, reformátorunk, Luther Márton szándéka, a biblikus elem, az isteni és az emberi egymással való kapcsolata jelenik meg itt és most. Olyan emberi sorsokat látunk, amiket végignézve egy gyerek is megértheti, mi történt egykor. Nem beszélünk mellé feleslegesen a rasszizmusról. Személyes sorsokon keresztül megmutatjuk, hogy mi történt. Békés időszakban, békés városban élhetünk, az kegyelem ugyan, de nevezhetjük véletlennek is. Ha azonban gyermekkorban ezt megértjük, talán más lesz a viszonyunk a másik emberhez, a másképp gondolkodókhoz, a másmilyen bőrszínűekhez.”
(Prőhle Gergely szavai)
2009. 10. 13.
Ahogy a napok rövidülnek...
Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.
Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.
Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet
S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.
Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.
A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.
Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.
Kibédi Ervin: Ahogy a napok rövidülnek...
2009. 10. 12.
2009. 10. 11.
World Press Photo 2009
A 2009-es sajtófotó pályázatra 124 ország közel 5600 fényképésze küldte be munkáit. A zsűri 13 napot töltött a több mint 96 ezer fotó értékelésével. Húsz kategóriában 27 ország 64 sajtófotósát díjazták. A főbb hírszolgálatok közül az AFP francia, a Reuters brit hírügynökség és a Time magazin munkatársai 3-3 díjat nyertek.
A díjakat május 3-án Amszterdamban adják át. A fődíjas Suau 12.800 dollár (mintegy 3 millió forint) pénzjutalmat és egy fényképezőgépet kap munkája elismeréséül.
forrás: MTI
Az "általános hírek" kategóriában a brazil Luiz Vasconcelos fotója lett a győztes. Ez is kilakoltatást ábrázol: egy meztelen kisgyermekét karjaiban tartó anya próbálja megakadályozni, hogy a rendőrök pajzsaikkal kiszorítsák otthonából.
2009. 10. 09.
Kévi szülinapja
2009. 10. 06.
Elveszett biléta
időben érkeztünk a színházba, ami Magyarország első kőszínháza 1826 vagy 36-ból,
ez még vita tárgya, én meg nem is tudom, sosem is tudtam, de annyira, hogy pepszikém elsőnek tért be a ruhatárba és adta le a tökfeleslegesen elcipelt ballont
fiam mondta, hogy remek a darab, rájöttem
1823, mondja itt mellettem a hozzáértő, akinek fontosak a pontos dátumok
köszi pepinke, szívből köszike!
szóval most, hogy senki nem tömi a fejem évszámokkal folytatnám, ha lehet.....
lehet:)
rájöttem, hogy teljesen nyitott vagyok mindenféle dologra, nagyon tetszett a darab, jók voltak a zenék, magamban énekeltem a betétdalokat, lehet, hogy ismerem is őket, lehet,hogy annyira fülbemászóak voltak, hogy ezért, mindegy is, nagyon jó volt
pepe a szünetben eléggé el nem ítélhető módon felcipelt az emeletekre, ahol a jegyszedők árgus pillantásainak tüzében betörtünk egy egy páholyba, hogy onnan is megtekinthessem a színházat
lihegve, nyögve is remek, meseszép:))
aztán a darab végén szépen felálltunk és elindultunk a ruhatár felé
na ekkor kezdődött a haddelhadd
pepe benyúlt a táskájába a bilétáért
hú!
nem volt sehol!
a táska kábé körömnyi darab, két aprópénz, egy kikapcsolt mobil és egy zsepi rejtőztek benne édes titokként az elveszett biléta mellett
nem tudom hány személyes a színház, de azt kell mondjam, az a biléta nagyon jól elbújt,
mert midőn már minden a kezemben volt belőle, még mindig nem találta drága pepém
amikor végül mindent kipakolt, persze ott volt, de ekkorra sikerült a teljes nézőtér
összes színházlátogatójának kabátját kiadni, pepe beállt a három személyes sor végére és tökutolsóként megkapta a nyomorult ballonját
az utcán, mivel a lég enyhe volt és miskolci éjszaka kellemes, mintegy lobogó palástként magára terítette, amivel jogos méltatlankodásomat vívta ki, és néhány szitokszó is elhagyta ajakimat, bevallom férfiasan:(
akkor belebújt és elviharzott, mögötte sántikáló lihegő jómagammal a kocsihoz, ahol
levette, LEVETTE!!! és bedobta hátra
na
ezért tényleg érdemes volt elvinni igaz???
SzisszeNet!
amikor este hazaértünk, és elmeséltük kalandjainkat és élményeinket, az esti rutin után
aludni tértem
pepike gondosan bekapcsolta nekem a tévét
előbb egy "lőjj vagy meghalsz" kínai filmet bámultam pár percig, majd segélykiáltásaim
után berontott imádott pepszikém és egy másik adót keresett
ismer
a spektrumra esett a választása
aztán kiment, én meg ott maradtam
és döbbenten néztem a tévét
tudományos film volt
arról, hogy az emberi szervezet hány liter gázt termel naponta és az milyen módon távozik
köszi
/Belar tollából: 2006. okt. 21. 10:08/
2009. 09. 26.
Lecke
Egyszer egy jól keresö apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerü falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erröl az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebböl?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.
2009. 09. 03.
Ha tiszta a szívünk
Hittük, mi valóban erősek leszünk
őszinték, igazak, szépek
nem őröl szét hazugság és önzés
súlyos malomköve – a múló évek
mi nem hazudjuk szépnek a csúnyát
jónak a gonoszt, okosnak butát
mi nem mondjuk a láncra, hogy ékszer,
s az igazság gyémántját adjuk tovább.
Felnőttünk aztán, s hiába hitünk
erősebbek már az érvek
élni kell, dolgozni, nevelni gyermekünk
a szép szavak semmit sem érnek
csak belül vívjuk az utóvéd- harcokat
sok aljasság ellen a végső csatát
de karunk még erős, hitünk a régi:
ha tiszta a szívünk, nem törnek át!
- Mezei Katalin -
Emlékeink sorsa
Balassa Péternek
Valójában emlékeinkért élünk. Minden nap, minden órában, másodpercben, a végtelen sok pillanatban, és e végtelenül sok pillanat végtelenül sok benyomásában úgy érezzük, hogy világban-létünk energiáit gyűjtjük. Számunkra ezt jelenti az én létezése: az, ami emlékké lesz, egyszerre idő és időtlenség, jelen, a jelen áttűnése a múltba, és még inkább a jövőbe: a megtörtént áttűnése az emlék jövőjébe. Az emlék nem tudat és nem is tudatos: mintha tudattalan anyag lenne, a létezés sűrű szövedéke. Hatalmas, homorú tükrökkel gyűjtjük magunkba a világot, és egyszer csak kiderül, hogy a homorú gyűjtőlencsén nincs, és sohasem volt foncsor: a sima üveg lézersugarai tükrözték vissza önmagukat, csakis önmagukat, és a homorú edény üres. Most? Vagy mindig is az volt? Áthullott-e rajtuk a kép, a képek sokasága, vagy olyan sűrű konglomerátummá zsúfolódott, mely már átláthatatlan? Sűrű köd, alig-alig emelkedik ki belőle egy-egy részlet, egy mosoly, egy sírnak vagy egy felragyogó gyermekarcnak villanása, vagy egy-egy belénk hasító, megvilágosuló gondolat öröme, de az is lehet, hogy a csend egy pillanaté, az amúgy is láthatatlan elfogadás. Életünk egyik legnagyobb fájdalmát az emlék öntudatlansága és ez emlékezés hiábavaló akarata közötti feszültség adja. Ez a feszültség végül széttépi a gyűjtőedény-lelket, kihasítja a formát és elárad a tőlünk már teljesen független létezésben, amit már nem érdemes, vagy nem is lehet valminek vagy semminek nevezni. Ez a nemlét, ami megmarad belőlünk.
-Beney Zsuzsa -
2009. 08. 29.
2009. 08. 17.
Eső után
Eső után
Eső után,
A néma bükkök gondterhelten állnak.
A nyirkos délután
Úgy csüng az erdőn, mint szíven a bánat.
Az ösztövér
Rőt avaron vizet fakaszt a lépés.
A moh a bükk tövén
Nedves-puha, mint új seben a tépés.
Föl-fölremeg
A lankadt lombok álmatag szemöldje,
Nehéz eső-szemek
Zörrennek olykor fázósan a földre.
Olyan nehéz
Olyik csepp, mintha csak vívódva jönne.
Esőverés után az ember visszanéz,
És nem is érzi, hogy meghalt a könnye.
/Sík Sándor - Új versek(1941)/
2009. 08. 09.
2009. 08. 01.
Gyurta Dániel, 2:07,64
Aranyéremért utazott Rómába, az előfutamban az ausztrálok által úszott szédületes idők azonban egy kicsit elbizonytalanították. A 200 mell döntőjében csak egyetlen pillanatig vezetett, de az elég volt, hogy nyerjen. Gyurta Dániel 2:07,64-es Európa csúccsal lett a római világbajnokság első magyar aranyérmese.