Ünnep

visszautaztam a múltamba..gyerekkorom ismerős lépcsőin mentem újra fel, s azon vettem észre magam,hogy könnyezem...aztán régen látott szeretteim a fordulónál ott álltak, s vártak..mintha csak tegnap intettem volna búcsút egy rövid időre..de több, mint egy évtized telt el..és vártak, mosolyogva, megint mindent megbocsájtva..az ölelésekben megkönnyebbültem..régi fényképek..mesék, történetek..a ismerős hangok fogtak újra közre, s jó volt megtérni, jó volt hinni..így lett ünnep a ma este..

Pablo Picasso: Mother and Chil

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amig ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melybol reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szivét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melybol jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

/Dsida Jenő: Hálaadás/