Amikor belevágtunk a családi
ház megvételébe, tele izgalommal, hogy mennyi nehézség vár majd ránk, mindenre
gondoltunk csak arra, nem ami a költözésünk előtti éjszakán vár majd ránk.
Sima menetelés volt, ahogy a
ház épült, és időben el is kezdtük a régi lakás ingóságainak, értékeinek
becsomagolását.
Ahogy a nagy könyvben meg van
írva, tartalomjegyzékek készültek a sorszámozott dobozokról, és módszeres
rendezéssel telítődtek meg a tároló eszközök.
Az utolsó apróságokkal
ténykedtem, mikor a mosógép önálló életre kelt.
A mosógépbe egy PVC cső
szállítja a vizet, és ez mikor is tört el?
Nos, délután 6 óra
magasságában.
Szerintem percekig egyikünk
sem fogta fel, mekkora a baj, de a víz nagyúr volt, mert pár perc és a lakás
4-6 cm magasan vízben állt.
Miután a panel olyan, mint a
lefolyó, zúdult le a víz az alattunk levő lakásokba.
Lerohantam az alsó szintre,
azt hittük a Szolárium helyiségében van a strang főelzáró csapja.
Nos, nem ott volt.
20 órakor este, már mindenki
biztos volt ebben.
A víz jött.. és folyt.
A fiúk riadóztatása sikeres
volt, lapáttal vödörrel megjöttek, alsó szomszéd is serénykedett. Esti tornánk a
víz vödörbe lapátolása lett.
Volt, aki bámészkodni megállt
az ajtónkban, de volt, aki bejött és azonnal beszállt a víztelenítési munkába.
Ezer hála a két pajkos
kislánynak, és anyukájának, és alsó szomszédunknak.
Közben órák teltek el, de a
Közös képviselet megbízott ügyeletese sem segített abban, a lépcsőházunk
strangjának elzáró csapja, hol található.
Kisebbem így segítséget kért a
tűzoltóságtól.
Kivonultak, szirénázva.
Na, ők már hivatalból hívták a
vízművek szakembereit.
Csákányoztak, rég lebetonozott
vízcsapot, elzártak minden főcsövet, de nálunk a víz csak folyt tovább a PVC
csonkból. Annak végét nagyobbik gyermekem, ez idő tájt kb. két órája tartotta,
kezével a víz nagy része közlekedőedényt építve a kádba csurgatott.
Szerintem a lakótelep víz nélkül
volt, egyedül, ami lakásunkba csordogált a H2O.
A víz hideg volt, a guggolás
nagyon fárasztó.
Este 22 óra körül lehetett.
A közös képviselő ügyeletese,
továbbra is nulla infóval rendelkezett. 4 órája áztunk.
Küldött két szakit, akik
szerszámok nélkül megjelentek.
Hurrá.... mondtuk akkor
köszönjük, ennyit mi is tudunk.
Elmentek.
Jöttek még egyszer, de semmijük
nem volt, amivel a vizet megállíthatták volna, töretlenül folydogált az tovább.
Szóval, volt egy
tűzoltóautónk, egy vízműves autónk, és múló perceink, óráink. 6 órája áztunk.
Éjjel 1 ½-2 óra körül, a
földszinten levő üzleteket szemezgettük, hol lehet a fránya csapunk. Férjem
régi vízszerelő ismerőse 22 órától drukkolt a csap megleléséhez, aki soron
kívül rohant át hozzánk, fél országot átutazva segítségünkre legyen. Neki volt
anyaga, szerszáma, golyóscsapja, és segíteni akarása. Sajnos nyomás alatt azt
pedig szerelni nem lehet.
Áthidaló megoldásra a WC-be folyattuk a vizet.
Népes kis csoportot alkottunk, a tűzoltók, a vízügyesek,
a fiúk, s vízszerelőink.
Találgattunk.
Kb. hajnali 3-ig..
Hajnalodott lassacskán.
Akkor egy álmos lakó lejött, a
ház elé, az asszony mondta neki:- Apa, akkora ramazúri van odakint, mi lehet
az?
Gondolkodott, SMS-t irt,
jobbra ment, balra ment, majd elszaladt visszajött, és hozott egy kulcsot.
Az ajtó kulcsát, mögötte a mi
drága főnyomó tekerentyünk lapult.
Elzárva! Hurrá!
Tűzoltó és vízművek el,
(álmosan) szerelőnk ideiglenesen golyós elzáró csapot beillesztett a törött
csonk elé, és a víz végre nem kapott utánpótlást. Gyermekeim hazamentek, hullafáradtan, mi is nyugovóra térhettünk volna, de nyugodt pihenésről álmodni sem mertünk.
A bedobozolt cuccaink a
vízben, a bútoraink a vízben.
Nehéz reggel várt ránk.
Reggel 8-ra megérkezett a
költöztető brigád.
Hoztak új dobozokat.
folyt. köv.
