Anyámért

A tavasz a maga boldogságos virulásával elhozza a legfojtóbb érzést, mely a gránit keménységével törhetetlenségével emlékeztet a napra, visszafordíthatatlanul megfojtva igyekezetem, hogy szeressem ki a Földön a legszentebb kinccsé vált számomra.
Gyermekkor folytonos tavasza, boldogságos színei fakultak el akkor abban a percben,  mikor örökre nyilvánvaló lett árvaságom.

Cipelve a legszebb emlékek izgalmas ízeit,  hópelyheit, bomló rügyek s fakadó levelek közt botorkálva, vajúdva születik meg újra minden könnycseppem.

Anyámért.