Az én Anyám virág volt a réten.
Szellő simította minden hajnalon.
Harmatban fürdött az illatos szélben.
Nap ölén nőtt fel, attól ragyogott.
Az én Anyám virág volt a réten.
Bársonyos szirmán élet zümmögött.
Szivárványból szőtt színeket az éjnek,
a csillagfényben némán tündökölt.
Az én Anyám nem vágyott rózsa lenni.
Szebb volt annál, mert ő volt az anyám.
Nem csábította más vidék, más élet,
bár örökké égett benne a honvágy.
Az én Anyám virág volt a réten.
Most is ott él a kéklő ég alatt.
Szirmait már nem bontja ki a rétnek,
de minden virágnak ő az illata.
-Zsefy Zsanett-
2 megjegyzés:
Most már tényleg érdekel, Te Ki Vagy?!
Zsanett verse meg gyönyörű!
Szia Judit, örülök, hogy otthon vagy, és gyógyulgatsz(??)!
Ki vagyok én? Egy csendes útkereső, még mindig azon vagyok önmagam megtaláljam:) De pontosan nem is tudom, mire lennél kíváncsi?:)
Megjegyzés küldése