Hiába szólok, nem felelhet senki, 
Nem érti senki, senki meg szavam, 
A rettentő, félelmes pusztaságon 
Magam vagyok, egyedül, egymagam. 
Ki távol áll, ki alantabb, ki feljebb, 
De vélem egyik, egyik sem rokon, 
Előre csak! fáradtan, összetörve, 
Vad, tövises, magános utakon. 
S te fenn az égben, Te Örök-magános, 
Meghallod-e kiáltó gyermeked? 
Vagy te is olyan magasan állsz felettem, 
Hogy szavam soha meg nem értheted?
- Czóbel Minka -