Légiparádé

Red Bull Air Race(2007.08.20)

ZenedÉlj

Peter Baumann - Trans Harmonic Nights

Az "egyik" legjobb szóló albuma, 1979-es évjáratú.

Kellemes elektronikus zenebona:)

Download Link: Trans Harmonic Nights.zip

ZenedÉlj

Egy banda, amit még az év elején "fedeztem" fel:



Mind Over Matter (Germany)


Pugachov rövid ismertetője:
"New instrumental music by Klaus Hoffmann-Hoock aka Cosmic Hoffmann. Some ideas are borrowed from classic period Tangerine Dream, but the overall feel is completely different here. It's less electronic and more acoustic sounding than TD, and makes use of digital instruments as well as lots of guitar. Note that the first Indian Meditation album consists mostly of prevously available tracks, but two of the tracks are unreleased.
See also: Cosmic Hoffmann"





























Ez az első albumuk.
A CD verzión 2 extra track van, 1991-ből. Nagyon szép kellemes zene.
Download it here

veszprémi séta képei (folyt.)

Veszprém/Zoo

veszprémi képek..

Római katolikus templom (Bűnbánó Magdolna), Felsőörs

A XIII. század elején épült lila-vörös kőből, és ez az Árpád-kori, román stílus ma is felismerhető az épületen...

Az oromzat felett fűrészfogas párkány fut, felette három félköríves, egymástól kettős Herkules-csomóval elválasztott ablak. A Herkules-csomók - melyek hazánkban ezen kívül Pannonhalmán fordulnak elő - bizonyítják a templom ősiségét; e csomók a démonok elleni védekezést szolgálták.

Kövek birodalmában

es wettert...

Waiting for Clouseau

Paul Nagle
(Country: UK / Released: 1999 / Genre: Electronic)


Waiting For Clouseau















Tracklisting:




1 Arcadia (5:34)
2 Mystique (Original Mix) (5:42)
3 Mountain Song (5:26)
4 Pookie Hole (4:59)
5 Captain Edgar Buys A New Fish (3:49)
6 Hullabaloo 2 (1:58)
7 Waiting For Clouseau (31:09)
8 Poseidon's Realm (Live Version) (8:32)


Ajánlom minden olyan elektronikus zenét kedvelőnek, aki szereti a romantikus melódiákat:)
[bagiraa]

I would do anything for love

NINCS MÁR SEMMI

Én ismerek egy ismeretlent,
ki életet korán tanul,
s amikor úgyis fázva fázik:
hullaként a hullámba hull.
Szemünk behúnyt, szívünk kihúnyt,
a halk hullám dobálva ringat,
és vén sziklák loccsantják vissza
ájult, szomorú szavainkat.
Nincs már semmi, nincs hova menni,
csak fonni, kötni, szavakat fonni
és fonva venni fontolóra,
amit úgysem lehet kifonni.
Nincs már semmi, nincs mit tenni,
csak keresni, amit más keres.
Kerekes szívvel kátyúba futni,
mint részeg, bamba szekeres,
csak néha sírva, szűz papírra
ákombákom sorokat vetni
s ha ki ezért ma kinevet,
holnap talán majd nem nevet ki.
Néha tudom a nevemet,
néha csiholtan csillanok
s ha jön az álom, kitalálom:
mit álmodnak a csillagok.
.....
Dsida Jenő, 1929. V. 25.

Visszaszállok

Visszaszállok


Van úgy, hogy néha visszaszállok. És szívemen ujjongva, tikkadt
gyönyörrel szállnak tiszta álmok s a zárdakertből rózsaillat csap meg,
hová pirulva, szenten, víg, új ruhába öltözött fiúként zongorázni
mentem viháncoló fruskák között.

Köhögős professzorra rebben a pillám, úgy elhallgatom a régi
fülledt tanteremben s egy zöld légy zöng az ablakon.

...És itt van a kis fecsegő lény, kinek lesült, vidám, gonosz
arcán a nyári nagy verőfény két gödröcskére záporoz. Csatangolunk
a városvégi zegzugos utcán és ha un csintalanságunk titkon égni,
becsöngetünk minden kapun, aztán futunk s lobog, lobog copfján a
rózsaszínű szalag s megfordul száz bolond dolog kicsi száján, míg
hazaballag.

S a kék estében csupa zsenge mámor: sétálni tétován s Ovidiust
véve kezembe, ámulni álmos orgonán.

...A vaksötét, komor-komor éjből rontó szél száll az útra és
mindent, mindent elsodor: véget nem érő alagútba.

S a hosszú üldözés után úgy tér a lelkem haza, későn, meggörnyedt
háttal és sután, zavartan a tükörbe nézőn s éjfél felé, mint puszta
falra a bús árnyék, úgy ül le csendben s egy tiszta, szűz papírdarabra
lilakék tinta-könnye cseppen.

Dsida Jenő,1929. V 28.

ÉNEK AZ EGÉSZ VILÁGNAK

Aki látott is néha engem, felejtse el az arcomat, aminthogy
én is elfelejtem: hitvány, homályos karcolat, melyen át-áttetszőn
keresztül-villan az arc igazi rajza s néha ibolyafény is rezdül,
rajzos betűk mögül kirajzva.

Csak egy a fontos, ez a fontos, amit kiírtam és kisírtam és ami
megmozdult bolondos szívemben, e tavaszi sírban, s megmozdult és
támadva támadt, kikiáltva, hogy új világ van s új rend van a fakóra
fásult, oszladó testű vén világban.

Alkonyatok és hajnalok cserélik egymást. Mind erősebben érzem,
hogy én nem vagyok külön. Csak örök acél van és örök kovács és a cél:
összeverődni a természet áldott rendje szerint. S akkor szökken a
szikra és suhog a szél s a szél tovaszökkenti a szikrát, száraz fűbe,
zörgő csalitokba, szomjas erdőkbe és így lobban fel ropogva az eget
aranyozó, isteni tűz.

A füstje drága, tiszta füst, amint a napsugár ölébe vágyón
felillan: színezüst fonállal csillagok körébe fonódik és piros szívek
panaszát kék illatba fonja s már nem ropog, már nem sziszeg, csak
úszik, mert az ég bolondja.

Testvérek, szerelmese vagyok a világnak, amelyből vétettem s
amelybe visszatérek: ájultan élek, mint a fán a kérgek alatt a
barnafényű féreg. A föld aranymámorba pólyál, mint jó anyám fehér
keze s a holtsugarú, szende holdnál kristályos lesz e kék zene.

Ki madarat kínoz és bogarat öl, minden ízével engem átkoz s aki
tébolyultan harmatos virágot csókol: engem ölel magához.

Káprázatos aranytetők fölött a karom messze nyúlik s villognak
lent a nagy mezők, villog a világ időkön túlig.

Itt vagyok én, itt vagyok én, eremben hangos, friss haranggal,
indulóval és dythirambbal! Itt jövök én, itt vagyok én és itt
vannak a társaim, velem vannak a társaim, mind éhesen, mézédesen,
erős-huszonkétévesen és úgy kérdezzük a jajgató világtól:

- Hát van valami, ami lehetetlen?
Van valami, amit nem lehet merni;
Van valami, amit nem lehet akarni?

Most mi jövünk. S a mi jövőnk terül ki csillogón a napra, hogy sarjat
hajtson itt a tönk és új legyen itt mától fogva az ember szava és
keresztjük könnyű s ne lássunk senki mást, csak szeretőt és mától
kezdjük újra az időszámítást! - Új hitek, új szó, új fogalmak, új
boldogság és új jelek: Történelem. S a tiszta falvak során megújult
emberek!

Nekem higyjetek, senki másnak! -: Olyan végtelen nagy a tér
s minden köbcentiméter helye új lehetőség. Visszatér a végtelen
szívünkbe is, amely bár sokat vétkezett lent egyben kitart végsőkig
is: nem ismeri a lehetetlent.

S ha néha visszajár szavamba kísérteni a régi szomorúság, ne
hallgassatok rám! Olyan az, mint ha győztes tavaszi éjszaka: felénk
csap a hullott, tavalyi lombok édes-kesernyés oszló illata.

Dsida Jenő, 1929. V. 27.