Elfeledtek, anyám, már nem gondolnak rád,
sem közeli rokonok, sem az a sok-sok jó barát,
kik valamikor szerettek, megcsodáltak téged,
mert oly erővel bírt szívedben az élet.
De ne szomorkodj, anyám, mert amíg én élek,
nem halványulhat el gyönyörű emléked,
hisz nekem minden egyes nap, este úgy ér véget,
hogy álmaimba viszem halhatatlan léted.
Álmaimban eleven lesz minden, ami holt,
mit mulandó életedben a halál letarolt,
mert álmaimban, anyám, még az is lehetséges,
hogy utolérje léptem csillagfényű lépted.
Kun Magdolna
