Köszönöm anyám
Köszönöm, anyám, hogy ott voltál velem,
mikor bánat tört utat gyermekszívemen,
s mikor kamaszként hullottak a kínok könnyei,
mert nem gyógyultak csalódásom szilánksebei.
Köszönöm, hogy ott voltál, mikor a felnőttkori léptek,
szabad utat nyitottak a reménytelenségnek,
s annak a céltalan életnek, melynek minden egyes napja,
tovaröppent álmaim emlékét siratta.
Köszönöm, anyám, hogy otthont leltem nálad,
mikor biztonságra vágytak a hazafutó lábak,
s mikor elfutott mellőlem az a sok-sok vélt barát,
kik hazugságból szőtték az összetartozást.
Köszönöm, anyám, hogy neked mindig volt erőd
meghajolni a bánat és a szenvedés előtt,
s hogy te oly bátran éltél meg minden napot, évet,
mintha sosem rajzolt volna ráncot rád az élet.
Kun Magdolna
