Brian Clark: Mégis, kinek az élete? című drámájának főhőse egy
szobrászművész, aki egy autóbaleset következtében lebénul. A darab a
kórházi kezelés időszakát dolgozza fel, amikor a szobrász ráébred, hogy
nem akar munka, szerelem és cél nélkül tovább élni.
Harcba száll az
élete és halála fölötti rendelkezés jogáért.
Valamikor 30 évvel ezelőtt Huszi Péter játszotta Harrisont.
Újdonság volt az eutanázia témája, az meg bravúrnak számított, hogy
Huszti Péternek ágyban fekve, csak a fejét mozgatva kellett eljátszania a
főszerepet.
Fiatalkori énemre nagy benyomást tett a darab, amit akkor a Madách színházban láttam.
Most a Centrál színház játsza, 2009 óta.
Rudol Péter főszereplésével.
Jegyeket ajándékba kaptam, és vegyes érzelmekkel készültem a előadást megtekinteni,
a darabról felidézett múltbéli emlékek elevenné váltak bennem.
Mégis, kinek az élete? sodró, dinamikus előadás, amely a
komoly-komor alapszituáción végig felül tud emelkedni, és teljesen
szabályos komédiát tud faragni a történetből, amely nem bombázza a nézőt
folyton-folyvást előre csomagolt meghatásadagokkal, nagy igazságokkal
és súlyos
életértelme-mondatokkal, de pont ettől lesz könnyedségében is súlyos, szerethető és átélhető Ken Harrison ellentétektől feszülő története.(
forrás)