Bálint

Volt idő felkészülni a nagy napra, mégis mikor jön a hír, már lavinaként sodródnak érzelmeink, sírunk, nevetünk egyszerre. 

Éjjel szólt Kicsi fiam, mert beértek a kórházba, és onnantól az álom és valóság összeolvadt számomra, hajnali telefoncsörrenés és a vonal túl végén egy síró gyermek hangja, mi lehet ennél szebb! 

-          Megszülettem, itt vagyok, kiabálta - a kis lelkem.

Bálint 4:26 perckor megszületett, első unokám.

 Mintha egy elvarázsolt világba érkeznék, a kis jövevény által:

meglátni gyermekünk gyermekét, 

egy forró ölelés Isten által, 

életünk egy magasabb szintre ért.

Drága kicsi Babóm, erőt egészséget, sok boldogságot kívánok, örülök, hogy megérkeztél

HOZZÁNK.

Határtalan szeretet

című filmet néztük meg unokanővéreimmel.A film rövid tartalmát olvasva tudtam, ez számomra könnyes film lesz, volt is pillanat mikor a könnyeim kicsordultak. Igaz történet alapján készült az alkotás.

"Stephen Frears, A királynő és a Veszedelmes viszonyok rendezőjének valóságon alapuló, felemelő története az idős ír asszonyról, Philomena Lee-ről (Judi Dench), aki a karrierje mélypontján lévő angol riporter, Martin Sixsmith segítségével (Steve Coogan) keresi tőle csaknem ötven éve elszakított gyermekét. Bár egy világ választja el őket egymástól, a generációs, vallási és intellektuális különbségeket leküzdő furcsa páros között különös barátság alakul ki a tengerentúlra is átívelő, egyszerre megható, megrázó, szívet melengető és olykor nagyon vicces utazás során."

 "A történetet feldolgozó eredeti könyv, a The Lost Child of Philomena Lee 2009-ben igazi katarzist jelentett annak a több ezer anyának, akiktől hasonlóan vették el gyerekeiket, és sokuk máig nem adta fel a harcot azért, hogy megismerjék azokat, akiknek életet adtak. "

(Foto: Net)

Este Budapest

január elején még ünnepi díszben pompázik. Ennek megtekintésére, (nem nevet) a Nemzetközi Nagyiszolgálat programjában részt vehettünk, új Cousine talpraesett jegyigénylése okán. Sokan jelentkeztek, azt hittük lemaradunk, de még sem, szombatra lett helyünk.

Megérkezvén kígyózó sor kezdte  kedvem szegni, de triónk csak felfért az első buszra, és nem is volt lett rossz helyünk.(A képen már nincs tülekedés, itt már mindenki megtalálta a helyét)

Idegenvezető a majd két órát fáradhatatlanul végig mesélte,szólt  Budapest történetéről, épületeiről, érdekességekről.

Felértünk a Citadellára, ahol 20 perces sétára kaptunk lehetőséget.

Kihasználtuk.

Köd, szemerkélő eső, mégis katarzis a látvány:)