Oroszlán ebédelni készül...

Ugorjak inkább?

8ak

A Nemzetközi Csillagászati Unió XXVI. kongresszusán, 2006. augusztus 24-én Prágában eredményes szavazást tartottak a bolygó fogalom új definíciójával kapcsolatban. Immáron nyolc bolygó maradt a Naprendszerben,a Pluto átigazolt a dwarf planets csapatába.

Nincs vita, ezt látni akarom

Warwick Castle






Azt aaaaaa......






























Ugye nincs túl messze?

Károlyi-kastély, Füzérradvány

Alig fér ide, olyan hatalmas (a korát nem árulta el)














A családi címer





















Jellemző





















Ez az ág is ...



















Harmónia zöldes árnyalattal

EredetiK

Sóstói falumúzeum

Táncoltak,




















"botladoztak",














Szárazmalom
















Egyszerűen gyönyörű



















Na mi ez?
















Korabeli tűzőrség

Boldogkő vára

Kukucs...














Szintén...















Bentről...




















Messziről...

Alulról...

-Boldogkőváralja-

Falusi árny-kép

Állati séta

Bagiraaa

"Élmény"-etetés







Rejtőzködő

















Pingvinlubic
















Láma ... porfűrdőben











(Nyíregyházi állatkert)

SZÍNEK ÉS ÉVEK

Szép, nagy csendesség van körülöttem jó ideje már. Messzire tőlem csak megy tovább az élet, baj, osztozás, iparkodások, és ha néha kicsit felé nézek, elcsudálkozom, hogy az életet

m o s t é l ő emberek milyen gyerekesen kíváncsiak rá, hogy mi fog velük történni holnap vagy holnapután. És furcsa elgondolni, hogy a mostani dolgok a fiatalok számára éppolyan újak és érdekesek, mint nekem a harminc évvel ezelőttiek. Az én mostani látásommal nézve már világos, hogy a sokféle emberi hajszában és változásban nagyon sok a játékos szándék. Ahogy a gyerek azt mondja: boltocskát játszom vagy papát vagy tengeri vihart - úgy játssza belé magát a felnőtt ember is a célra törő, a szorgos, a léha, a szenvedélyes vagy a gyűlölködő szerepébe. Valamivel ki kell töltenie az időt; el kell hitetni magunkkal egy s más dologról egy időre, hogy az fontos. Mert különben egybekulcsolt kezekkel ülnénk az útszélen, és talán ez volna a természetes - minden egyéb csak magahitető fontoskodás. Az ember jól-rosszul mégiscsak végigjátssza a maga vállalta szerepeket mind sorjában. Csakhogy nem, mint a színpadi, csinált történetekben, egy fő személy szándéka után igazodik a többieké; a valóságban mindenki külön fő személy önmagának, és senki sem vállal mellékes szerepet; - magáért magának játszik. Ebből támad a sokféle és véletlen bonyolódás, ami mindnyájunkat végtelen érdekel, amíg benne vagyunk. Ki kit szeret, kit vesz el, mire neveli a gyerekeket, milyen helyért verekszik a világban, és hogy dől ki. Mikor aztán végigcsinálta az ember, ami tőle telt, s amit az életével általában csinálni lehetett, akkor megnyugodhat, ha van még egy kis ráérő pár esztendeje...

Kaffka Margit: SZÍNEK ÉS ÉVEK /részlet/

Jöttek

Jöttek....

oltani.. .
















menteni...















majd segíteni kellett kijönni..
voltak, akiket hoztak...










s volt, aki maradt örökre....

Istenem...

Bella István: Estkáva

Istenem, milyen kutat bíztál reám, s micsoda vödröt – magamat, téged –, hogy megmerülvén az árnyhinaras sötétben, éj-békák, homály-sziszegések közül fényt húzok fel: csobogó, tiszta fényt. De mért nem ügyelsz rám, uram, hogy magam után ne zuhanjak.

Szavak nélkül...

nincs bátorságom megszólalni (sem):(










Valamikor közöttük dolgoz(hat)tam, most -már messziről- de oly közelinek tűnik...a fájdalom..

VIDÉKI NAPRAFORGÓ

Öreg kert mélyén láttam őt
Tikkasztó nyár fülledt delén.
A vén kert mindig naptalan
S ő csöndesen csak várt szegény.

Várta az istent, a napot,
Felé fordulni úgy akart,
De hasztalan. Magányosan
És mindig naptalan maradt.

Így néztem őt testvér gyanánt
Fájdalmasan, vén kert előtt.
Vén kert előtt fájdalmasan,
Magányosan úgy néztem őt...

Juhász Gyula:Vidéki napraforgó