17 évig társunk voltál, kis feketém, és életed utolsó napja, szivem áthasította.
Végérvényesen elmentél, és bundád nem simogathatom többet.
Nehéz dönteni a végső pillanatról, mikor engedjünk el, de csontra fogyott kis tested már nem bírt maradni. Nem ettél nem ittál, csak álltál a tányér mellett, de erőd nem volt lehajolni.
Eljött hát az az utolsó pillanat, amikor földön levegőt veszel, és hasad nem mozdul többet, szived nem dobban. Szinte elviselhetetléen a fájdalom, bár tudom, érzelmileg nehéz ezt megélni, józanul gondolkodva érted született meg ez a döntés.
Drága kis feketém, örökre szívemben maradsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése