Duna terasz volt

forrás

 Sivár, lekopaszított állapotban levő épület, nem messze a Római Club után.
Sajt házként emlegették, formája miatt.
Sok információt egyenlőre nem találtam, de még keresgélek.

Vetítő: Requiem a Római partért címmel nagyon érdekes dokumentum film  (HIR TV )

Rendező: Mata János

A haszonlesés következményeként egy egyedülálló természet-, sport- és emberbarát életforma tűnik el a budapesti Római parton, valószínűleg visszavonhatatlanul. Pedig száz éven keresztül generációk nőttek itt fel, egymás mellett – megszeretve a Dunát, az evezést – nagy túrákon sátorozva vagy csak hétvégeken nyaranta a kis kabinokban jókat dumálva, együtt főzőcskézve. Főorvos az esztergályossal, könyvkötő a neves színésszel, itt a társadalmi rang nem számított. Ők beszélnek a filmben erről a nagyon emberi, egymást és a természetet szerető világról, melyet most ledózerol a kapzsiság.(forrás)
Megtaláltam a videót, megnézheted itt

Elhagyatott épületek a Római parton

Mai sétánk közben a valamikor jobb időket látott épületek fényképezésével töltöttem. Mióta kutyám van, évek óta kisétálok vele erre a részre, és bizony az épületek sorvadnak, egyre rosszabb állapotba kerültek. Kamaszkoromból emlékszem micsoda élet volt errefelé, mennyi vállalati üdülő állt a pihenők rendelkezésére, mennyi szórakozásra és sportolásra alkalmas terület volt szépen gondozva.

Most bizony a gazdátlanság a falakba írta e tényt, omladoznak, sápadoznak, rogyadoznak A  Római Club 2001 tavasza óta áll üresen, s a képek is mutatják lassan menthetetlen lesz.

Szálloda hajók hullámain

nem csak a vadkacsák ringatóznak.Gondolatainkat is úsztathatjuk, képzeletben szálljunk fel ezekre a szép kecses mégis erőt sugárzó szállodahajók valamelyikére.A legjelentősebb vízi utak, amelyeken ezek a hajótípusok közlekednek, a Rajna, a Duna, az előbbieket összekötő Majna és a csatorna, valamint a Rajna nagyobb mellékfolyói, a Mosel és a Neckar.

Felirat hozzáadása

Orlando úszik

végre!
Több napja rendszeresen megyünk a Duna partjára hűsölni, és centiméterről centiméterre haladtunk a Dunába egyre beljebb. Mára már hajlandó egy kis úszásra egyedül, és ez hatalmas siker.A frizbi jó játék ehhez. Ha nem sikerül a játékot kihoznia, a Nagy Tesó mindig kisegít a bajból (minket).

Az élet ára

Az idő egyre komorabban figyelmeztet,

és karcolja ránk a múló percek nyomait.

Az ajtó nincs kulcsra zárva,

mégis nehezen nyitjuk ki önszántunkból.

A múlt egyre nehezebb súlyként nehezedik az előrenyúló kézre,

míg lassan minden erő ki nem szorul belőle.

Csak állunk vállat lógatva,

s minden arra utal, megadtuk magunkat.

Igaz, a test ezt mutatja,

bent a lélek hatalmas haraggal bőszen háborog.

Teljes az ellentét, hatalmas harc ez.

Éveken át dacolhatunk,

nyomhatjuk el e benső vihart,

energiánk utolsó cseppjéig igyekezhetünk titkolni,

s külsönkkel nyugalmat sugározni.

De e mutatványért komoly árat kell fizetni:

egy élet az ára.

-Bagira-

Duna délben



Dunai élet



Játék

Vén folyó

Elterül előttem a vén folyó.

Partján állok.

 Gördülnek talpam alatt a kavicsok,

szívem messze messze zakatol.

Me and My Cello

Nem tudok várni, muszáj most azonnal ide tapasztanom, blogom falára ezt a videót, a youtobe-ról.
A cselló imádott hangszerem, sajnos ezen a hangszeren nem tanultam játszani, a dob, kicsi zongora és a klasszikus gitártanulás jutott nekem.(Osztályrészt hagyjuk)

Bárhol meghallom a cselló érzelem dús hangját, azonnal más dimenzióba lépek. Lelkem határtalan könnyedséggel szárnyal, a hangok hátán.Repüljetek kicsit velem:)

A Duna vallomása

Megtudtam, hogy titkokat rejteget

A mi Dunánk, ez a vén róka,

Mikről talán sohase álmodott

Az ősi barlang-tüzek óta

Ez a közönyös Európa.

Megloptam a vén Iszter titkait,

Titkait az árnyas Dunának.

Magyar földön ravasz a vén kujon,

Hisz látott ő búsabb csodákat,

De akkor pletyka-kedve támadt.

Vallott nekem, nem is tudom, mikor:

Tavasz volt és ő csacska-részeg.

Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,

Budapestre fitymálva nézett

S gúnyos nótákat fütyörészett.

Talán Szent Margit híres szigetén

Állott velem részegen szóba.

(Ma is félve kalimpál a szivem

S hajh, már régen késik e nóta.

Ugy-e Iszter, vén folyam-róka?)

Nagy-komoly lett akkor a vén Duna.

Torkán hűlt vad, tavaszi kedve.

Olyan volt, mint egy iszákos zseni.

Alig mert nézni a szemembe

S én vallattam keményen, egyre.

"No, vén korhely, láttál egy-két csodát,

Mióta ezt a tájat mossa

Sápadt vized, árnyas, szörnyü vized,

Mely az öreg árnyakat hozza.

Gyónjál nekem, vén falurossza."

"Mindig ilyen bal volt itt a világ?

Eredendő bűn, lanyha vétek,

Hideglelős vergődés, könny, aszály?

A Duna-parton sohse éltek

Boldog, erős, kacagó népek?"

S halk mormolással kezdte a mesét

A vén Duna. Igaz az átok,

Mit már sokan sejtünk, óh, mind igaz:

Mióta ő zúgva kivágott,

Boldog népet itt sohse látott.

A Duna-táj bús villámháritó,

Fél-emberek, fél-nemzetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.

Ahol a szárnyakat lenyesték

S ahol halottasak az esték.

"Sohse lesz másként, így rendeltetett",

Mormolta a vén Duna habja.

S boldogtalan kis országok között

Kinyújtózott a vén mihaszna.

És elrohant tőlem kacagva.

ADY ENDRE

(1907)

Hajózók a Dunán

 

 

 

 

Mai úszólecke

Tessék, behoztam, nem túl mély.

Figyelek rád!

Ez az, szépen ügyesen!



Na, ezt megúsztam:)



Meleg dél van...

Meleg dél van itt kinn a mezőben,
Rakja a nap a tüzet erősen.
Meleg dél van, meglippen a madár,
A fáradt eb kiöltött nyelvvel jár. 

Petőfi Sándor: Meleg dél van...(részlet)

Fájdalmas, ha nem vésed eszedbe

...más emberek egészen mások, mint mi, s ... nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk.

/Molnár Ferenc/

A jó élet

 

Én csüggedt lelkem, én csüggedt szívem,
daloljatok és mondjátok: igen.

Hurrázzatok e nyári hajnalon,

ne hagyjatok ködökbe hajlanom. 

Korán keltem. Fölhúzom a rolót.
A nyári nappal együtt lángolok. 

 Most kikiáltom, élni, élni szép.
Boldog, ki él és boldog, aki lép. 

Boldog a táncos és a sánta is,
az élet jó még őiránta is. 

Mert minden jó. Éhezni s enni jó,
áldott az éhség s áldott a cipó. 

Szomjazni is jó, s ha a fény zizeg,
meginni egy pohár jeges vizet. 

Fürödni, úszni, míg erőnk kitart,
elszívni a dívánon egy szivart. 

Ó július, aranyos a ködöd,
torzult ajakkal tüzet gügyögök. 

A vörös nyár zúgása bátorít,
én, élet atlétája, állok itt. 

Szaladni tudnék, nem tudom hová,
szeretnék élni, végtelen soká. 

Száz évig, míg a testem megtörik,
szeretnék élni, élni örökig. 

Az arcom mostan csupa-csupa fény,
az Isten karjaiba szálltam én, 

mint egykor anyám köténye alá,
és úgy tekintek félve-bízva rá. 

Én jó vagyok, ezrek jósága tölt,
más vágyam nincs, tartson soká a föld. 

Jó emberek, ezt kéri társatok,
csak talpalatnyi földet adjatok. 

A végtelenben egy kicsi helyet,
hol meghúzódhatom és élhetek.

-Kosztolányi Dezső-

A lány a sötét szobába megy

Már tudta, mit a másik tudni nem mert,
s érezte, arca boldogan világít,
s futott, elrejteni szíve csodáit
az égve égő, élő ismeretlent.

Hogy ott, ahol fény sincs és dal se, senki,
valami koldus-bús sarokba, messze
fénylő fejét az éjbe betemesse,
és elhitesse, hogy még most se sejti.

Ám a szoba kigyúlt a mosolyától,
és látta Őt, ki rá se nézett - távol -
de gondolatba megölelte vágyva

és erre ő is áment mondott áldón,
s terhes fénnyel szívében, a homályon
ragyogva ment át a sötét szobába.

-Kosztolányi Dezső-

Málnás lepény lett a vége

a hétvégén leszedett málnából. Pirosságuk valódi nyári hangulatot varázsolt, varázsol akkor is, mikor a szemeket leszedem. Olyan szép a pici kis kert, és olyan jó ilyenkor kiszakadni a város fojtó melegéből.

Délután nem volt kánikula, így a sütő bekapcsolását engedélyeztem magamnak.

Neki láttam a lepénynek egy szórólapos  recept szerint, és egészen jól sikerült. Íze is finom, savanykásan kacérkodik az ízlelő bimbóinkkal.

Elkészítés

15dkg lisztet leszitáltam, hozzámorzsoltam 10 dkg margarint, kicsi cukrot sót, sütőport adagoltam, majd legvégén citrom héját is reszeltem az összegyúrni valóhoz. Kevergettem, összedolgoztam, és betettem kis időre a hűtőbe.

Míg a kekszet lereszeltem, össze is maszatoltam mindent, ment oda is, ahova nem kell, előkészítettem a málnákat, és maradék ribizlit is vegyítettem a töltelékbe.

Porcukorral, darált keksszel összeforgattam, és elővettem a lehűlt tésztát.

A tésztát még összedolgoztam, majd kétfelé választottam. Kinyújtottam, kőr alakúra próbáltam, és egy magasabb szélű pizza sütőbe  hajtottam. Erre rákerült a málnás keverék, majd a másik kinyújtott tésztalap jött a tetejére. Megszurkáltam, eligazgattam a szélét(ezt majd legközelebb ügyesebben teszem), és mehetett a sütőbe, 160C fokon kb. 40 percig sült a finom süteményem:)

Íme, az eredmény:

Jó étvágyat!

Anyám szeme

Anyám szeme szép volt

szemében mosoly ragyogott

nem egy csillag repült benne,

sok száz tündökölt ékesen.

Ahogy rám nézett óvott,  féltett

minden pillantása őrizve védett

Követte lépésem, sosem hagyott el,

fénylett légies csillagszeme.

Ha botlottam ölelt,s  éreztem hogy

jajdult fel, lázasan szeretett.

Helyette a  felhők sírtak

villám sebezte lelkét,

mikor kezét elengedtem.

Rám nézett oly sokszor

de nem elégszer

mit nem adnék még még

ha az a fény felragyogna előttem.

Elé borulnék, adnám lelkem

gyűjteném könnyeit bánat kötényembe

Megöntözöm virágjait mit ültetett bennem.

Évtizedeket repültem vissza az időben.

Újra éltem régi életem egy egy darabját, részletét, melyben mennyi lemondás, öröm, nehézség, kitartás, szeretet, felelősség és sorolhatnám még, mi minden volt. Oly rég volt, tán a napi program menetet sem idézném fel pontosan, de arra egészen jól emlékszem, felnövekvő gyermekeim és az én életemben kiemelkedő szerepet kapott a sport, a sport szeretete.

Apró kis törpék voltak fiaim, de már jártunk úszni, tornázni, majd az iskola is testnevelés tagozattal indult. Kiderült egy nyáron Kisebbem jól rúgja a focilabdát, és Nagyom is ügyeskedett, szorgalmával élen járt. Így a focizás nehéz és rögös útjára léptünk, és egészen felnőtté válásukig művelték, mondhatom magas szinten e sportágat.

8-9 évesen 20-22 kisgyerek került a budapesti egyesületekből egy elit kis csapatba, új utánpótlás nevelő egyesületbe, és ezek a gyerek innentől kezdve a hétköznapjaikon napi egy-két edzésen vettek részt, a hétvégeken pedig meccseken tették próbára ügyességüket. Külön erőnléti edzéseken is részt vettek, gimnasztikáztak, különleges nyújtógyakorlatokat végeztek, futottak és úsztak, nem akármilyen mesteredző keze alatt. Egy osztályba is jártak általános iskolás korukban.

Aprók voltak a kis legények, nem a méret számított náluk, ha nem az ügyesség, a tehetség. A konkurens egyesületek kilóra mérték a gyerekeket (jellemzően volt így), és volt mikor 10-15 cm-el magasabb és jó pár kilóval, nehezebb gyerekekkel mérkőztek meg. Az első félidőben hamar vesztésre is álltak a mi kis mini futballistáink, de az erőnlétük hamar megmutatta, míg a túlfejlett és kilókkal nehezebb gyerekek kifáradtak a második félidőre, jöttek a mi kis gyorslábú és kitartó gyermekeink előre, és a nagy gólkülönbségből szépen lefaragtak. Cseperedtünk, a fiúk nőttek, és életünk az edzések körül forgott.

Párommal megterveztük, melyikünk meddig viszi a gyerekeket, ki mikor megy az edzés után értük, mikorra kell menni a Kicsivel németre, a Naggyal meg másik helyre. A Nagy igazi könyvimádó lett a sport mellett, 7 évesen az Egri Csillagokat olvasta, a könyv alig fért el pici tenyerében, de olvasta csak olvasta, míg a végére nem ért. Ha már megfejtette a betűk jelentését, rögtön belevágott a klasszikusok olvasásába. Rajzolt, oly tehetséggel, hogy szívem megremegett talán  képzőművészeti pályára tér, és vágyaim ő beteljesíti, hisz fiatalon rengeteget rajzoltam én is. De nem kanyarítom el a mondandóm ívét, mert a végén nem kerül a labda a hálóba

Tehát loholtunk edzésről edzésre, hétvégeken a meccsekre(és elárulom, nem volt mindig gyönyörű nyári idő!, utaztunk tornákra. A gyerekekkel mi szülők is ott voltunk a pályák szélén, és az évek alatt kis családdá olvadtunk össze.

Előkerült tavaly télen egy kép a gyerekcsapatról, 8-9 évesek lehettek rajta, tornagyőzelem után boldogan feszítettek új mezeikben. Felkerült a Facebookra a kép, és jött az ötlet, legyen egy találkozó.

Így repültem ma vissza az időben, mert megtartottuk ezt a találkozott, és sok gyerek, immár felnőttként, ott focizott nevelő egyesületük műfüves pályáján, edzőjük régi történeteket mesélt a szülők gyűrűjében az árnyékot adó lombos vén fa alatt..

Felvillant Kisebbem izgalma mikor a meccsekre készült, most magabiztosan felnőttként közeledett felénk.

 Mosolyuk alapján könnyen megismertük a gyerekarcokat bennük, mert bizony az idő nagy változások, változtatások mestere.

De a mosoly örök, és az emlékek öröme sokunk arcára ezt a mosolyt odavarázsolta.