Mese egy más világról

Van egy világ, ahova elballagnak
lassú menetben minden levelek.
Leülnek s őszük vig tavaszba fordul
és ott kezdenek friss új életet.-

Van egy patak, kristályos, csacska- szájú,
az alja csupa drágagyöngy, fehér:
Odahull minden, a könnye a szemeknek
és az a patak mindennel felér.

Van egy liget az álmaink éjjelében,
hol holdsugárban drága rózsa ring
és örökös a zsongító nagy illata:
mi elsóhajtott sóhajtásaink.

Fehér kis padon ül valaki némán,
kibontott hajjal, mindig nevetőn,
valaki, egy Lány, akit sohase láttam,
akit csak megálmodni volt időm.

Van egy világ, hol régen elfelejtett
melódiák zúgnak, zengenek
s azok is, melyek nem jöttek világra ,
ahova egyszer - én is elmegyek.

Dsida Jenő: Mese egy más világról

Hazafelé

Hazafelé csak suhantunk, nem is volt idő megállásra, így a kocsiból örökítettem meg egy két emléknyi pillanatot.

A ragyogó napsütést hirtelen rövid záporok szakították meg.

Felhők a

Mátra felett.

Két oldal

pillantás.

Széchenyi utca

A Belváros legjelentősebb útja a városrész teljes hosszán áthúzódó Széchenyi István út, amely a Tiszai pályaudvar felé vezető Bajcsy-Zsilinszky út folytatása. A Városház tér és a Szinvapark közti szakasz a 80-as évek eleje óta sétálóutca, csak a villamosok közlekednek itt. Ez az úgynevezett „Főutca”, amelynek hangulata a 19. századot idézi.
A Városház tértől kelet felé haladva a Széchenyi utcán jobb felé áll a Rákóczi-ház. Ez a barokk stílusú épület város egyik legrégebbi lakóháza, ma a Miskolci Galéria működik benne. Mellette látható a Sötétkapu.
Továbbhaladva a Széchenyi utcán bal felé látható a Miskolci Nemzeti Színház klasszicista épülete. Az épület 1857-ben készült el a korábban leégett kőszínház helyére. Itt rendezik meg évente az Operafesztivált. A Déryné utcából – amely a színház mellett vezet a Széchenyi úttól a Hősök teréig – nyílik a Színháztörténeti és Színészmúzeum.
A Széchenyi utca kétoldalán álló házak jellegzetes régi körfolyosós házak, elég szép pl. a Weidlich-palota néven ismert épület.

A Centrum melletti kereszteződés a Pláza felől nézve
A Széchenyi út és a Hősök tere felé vezető Kazinczy utca kereszteződése a miskolciak körében Villanyrendőr néven ismert kereszteződés, ami a főutca sétálóutcává alakítása előtt forgalmas kereszteződésnek számított, és itt volt a város első közlekedési lámpája. Régen a két villamossín is itt keresztezte egymást, de azóta a Széchenyi útira merőleges síneket elbontották. 2006 nyarától a Kazinczy utca csökkentett forgalmú zónává vált, így Miskolc egykor legforgalmasabb kereszteződése szinte két sétálóutca kereszteződésévé vált.
A Villanyrendőr közvetlen közelében terül el a Széchenyi úttal párhuzamosan a Szinva terasz.
Továbbhaladva eljutunk a következő kereszteződésig, ez a tulajdonképpeni bevásárlónegyed, itt áll a Centrum áruház, a Szinvapark bevásárlóközpont, a Batóház, a Metropol és nincs messze a Miskolc Pláza sem. A következő kereszteződéstől a Széchenyi út a Bajcsy-Zsilinszky útban folytatódik, bal felé a Búza tér található. Egykor itt egy patak hídja állt, ezért az idősebb miskolciak a mai napig Ady híd néven ismerik a helyet.
A Széchenyi utcát gyakran tartják Európa leghosszabb főutcájának, ez azonban pontatlan, mivel a Széchenyi utca maga csak körülbelül 1 kilométer hosszú, és még Miskolcon belül is több utca van, aminek a hossza ennek többszöröse. Az azonban igaz, hogy a Széchenyi utca egyike annak a kilenc utcának, amelyek egymás egyenes folytatásaként kelet-nyugati irányban csaknem az egész várost átszelik, egy összességében 12 km hosszú utcát formálva (ebből azonban a köznyelv főutcának csak a Széchenyi utcát nevezi). A kilenc út keletről nyugat felé: Bajcsy-Zsilinszky út – Széchenyi István út – Hunyadi utca – Tízeshonvéd utca – Győri kapu – Andrássy út – Kiss tábornok út – Árpád út – Hegyalja út. Ez a hosszú út áthalad az egész Belvároson és Diósgyőrön, mindkettőn túlnyúlva, és több mint 100 kisebb utca keresztezi.

(forrás: wikipedia)

Lámpák itt is voltak

Männer

Zenélő szökőlút III.

Zenélő szökőkút II.

Zenélő szökőkút

Hősök tere:

2006 tavaszán megkezdték az átalakítását, és 2007. június 8-án adták át az új teret, mely Európai Uniós segítséggel épült.

Szobrok

Templomok

Mágikus gesztenyék

"Jertek ki, óh nyájas fúvallatok, jertek,
Kik az ambróziás rózsák közt hevertek
Bújjatok ki bársony ágyából, bújjatok,
Elbágyadt kebelem piheg utánatok;
Szedjetek mennyei illatot, szedjetek,
E vídám gesztenye alá úgy jőjjetek.'

- Csokonai Vitéz Mihály: A dél (részlet) -

Miskolc

Megérkeztünk a városba.

Beszéd vagy csönd

Beszéd vagy csönd, mozgás vagy mozdulatlanság, a lényeg a könnyedség. Bármit is csinálsz, legbenső lényedben maradj mindig könnyed, csöndes, nyugodt, kiegyensúlyozott.

(Osho)

Love Today

Nem érdekel, mulassunk, miénk volt ez a nap (is)!!

HA JÖN AZ ŐSZ

Ha majd az ősz,
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?

Eljössz-e akkor simogató szóval,
mikor a lelkem többé nem nevet,
s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,
hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,
amiket egyszer én mondtam neked?

Ha akkor eljössz:
áld`ni fogom a lábaid nyomát,
s áldott legyen a rózsaszínű út,
az út, melyen menni fogsz tovább,
áldott legyen a szív, mely erre kerget,
s áldott legyen, áldott legyen a lelked,
legyen a boldog álmok temploma.

Hanem azért
áldani foglak téged akkor is,
ha nem gondolnál rám többet soha.

- Wass Albert -

Hogy szeressenek engemet

Kérek mindenrangú és rendű embereket,
hogyha vétkeztem ellenük:
bocsássanak meg érte!

Kérek testvéreket és barátokat,
versenytársakat és ellenségeket,
hogy fogják meg a kezemet.

Felejtsék el, ha Bábel forgatagában
kínok borától szédelegve jártam
és nem emeltem kalapot.

Szorongok, félek mostanában,
különös-nagyok a csillagok mostanában,
egyedül vagyok mostanában.

Mindent próbáltam, aludtam, sírtam is;
most utoljára plakátokat ragasztok
a jószivek falára:

Kérek testvéreket és barátokat,
kérek mindenrendű és rangú embereket,
hogy szeressenek engem!

- Dsida Jenő -

Vétkeink is

Vétkeink is milyen fontosak!
Csaholó falka módjára kerítve-szorítva
szelíden legelésző erényeinket:
elejtve a gyengét, maflát; növelve
a jobbak erejét, tudását - végül is
magát az Esélyt a Jóra.

Muszáj elmondanom

-IK LEVÉLFOGALMAZVÁNY W.-BE

- nos, nem vagyok modern. Édes és kopár
aránya más bennem. Képem a képpel,
mit kontrollképpen rámvetít e környék,
pillanatra sem fed.
Hiányzom.
Nyugtalan és
nyugtalanító viszony...
... szénám rosszul áll.
Érzem
a más baját, ha lelke csikar s ha gyomra hánytorog; nem adatik,
hogy én haljak belé. Soha, hogy avagy
kigyógyulhatnék belőle.

Drágám, édes úr! Egykor mi vívtunk s az még (hiszen, hogy
kardod mérgezett volt, akkor is: ki-ki tudta) tiszta
torna volt; mi legfőbb: szeretted még
piszkos cseleidet -
- szerettelek.
Nemkülönben még rossz
álmaimat.

Hogy a való szebb, fájóbb a képzeltnél; hogy
az elérhetetlen, vagy viszont
az az elvesző?
- Önts liliom kelyhébe
hagymaszószt: "szép!" "merész!" és "milyen kézenfekvő!"


hallhatod; ám elébbieket
ne is tudd, mert már gondolatát
lemarják képedről poétikus brigantik, intellektuális
lotyók, ábrándoslelkü halkufárok.
Habár - -
- ennyi
alkalmasint biztos felőlem

s történetesen általam:
mely nem alkalmazható alkalomhoz,
amely előtt sápad a részlet;
a tűrhetetlen fény,
melyben elhamvad, ami látvány
(megtorlás el nem marad) (így, vagy amúgy)
(ez ügyben
akárha itt se lennénk)
megy magától
- el
szavaink banalitása és
a szó maga is utána,
a semmin alkotott míves lyukon -

Talán:
szeretni - mikor s hol épp lehet.

Fodor Ákos:Lehet,1995

Ajándék ez is

Miközben Cousine-om lázas és beteg, s nem enged látogatóba magához - veszélyes vírusok lengik körbe - látom, mennyi szépséggel ékesíti blogját miközben lábadozik immár.
Mennyi szeretet fér meg múltjában, ódon kincsekkel egy láthatatlan hídon kell át hozzám, és nyújtja felém is, amiből lehet tán, nekem nem juthatott. De most úgy nyújtja, hogy véletlenül se érezzem, ki vagy elzárva lennék ily érzésekből, úgy továbbítja, mintha múltam nekem is tele lenne ennyi boldogsággal.
Bevillan a kép, amikor szalad utánam, én csetlő botló kétéves, ő komoly 11 éves kiskamasz, arcán a komolyság: - Istenem, ez a rohanó apróság össze ne törje magát itt előttem, el ne vesszen mellőlem.
Azóta is kiváncsi vagyok, mire gondolhatott akkor 11 évesen.
Abban viszont biztos vagyok, mit mondana most arról a pillanatról.
Nála a hátizsák, amely tele emlékkel, ajándékkal, ezek mind elkísérik őt.
Ha kinyitja a zsák száját, belepillanthatok.

S ez jó.

[C'est la Vie]

Úgy szeretném meghálálni