Túl eszméletünk határain

ott keringek majd a szobádban,
kíváncsi szempár, figyelek némán,
mint a fürge gyík, fegyelmezetten,
forrón lüktető torokkal, hálás szívvel,
a tárgyakba rejtőzve, jelt sem adva,
pillantásod kegyére várakozva,
állok a csorba kávéscsésze peremén,
egy pillanatra ott megpihenve,
futólag érintem ajkad nyomát,
majd alakot cserélve lopakodom,
a falak mentén sietve menekülök,
mert űz gyarló végzetem tovább,
újabb és újabb búvóhelyre, cselre,
és mint elátkozott, gyanakvó lélek,
ott nyüszítek majd a közeledben,
de addig nem szólhatok emberi nyelven,
amíg föl nem fedezed a jelenlétem,
amíg rám nem találsz

/PARANCS JÁNOS:Túl eszméletünk határain/

SZÍVBŐL

Ki kérdez meg engem,

Szívem a mellemben

Hogy dobog, mit dobog?

Hogy én mit gondolok,

Hogy én mit takarok,

Hogy én mit akarok,

Kinek kell,

Istenem kinek kell.

A vonó keresztbe,

Húrok megeresztve,

Csengőnek nincs nyelve,

Harangok leverve,

Szómnak szórt virága,

Két szemem világa

Kinek kell,

Istenem kinek kell.

Tengeren ámulnék,

Csillagot számolnék,

Szép felhőt mutatnék

És angyalt kutatnék,

Tanítnék játszani,

Gyermeknek látszani,

Kinek kell,

Istenem kinek kell.

Reggel csöndet kérvén

Álmomat mesélném,

Mondanám, szerelem,

Szerelem, szerelem.

Párt-párt dalra fűznék,

Csókolózni űznék,

Kinek kell,

Istenem kinek kell.

Az örömnek, vágynak,

Boldogtalanságnak

Haját simogatnám,

Mosolyt hívogatnám,

A sóhajt kísérném,

A könnyet dicsérném.

Kinek kell,

Istenem kinek kell.

(Szép Ernő) (1884-1953)

Harsány kiáltások tavaszi reggel

Élni először itt e világon
s élni utolszor.
Látni a földet, látni csak egyszer
és soha többé.
Állni a fényben, inni meg enni,
csókba fürödni.
Nézni a kék nefelejcset a szélben,
barna göröngyön.
Érezni a gondolatok ragyogását
barna fejemben.
Menni a hegyre az éter elébe,
völgybe leszállni.


Lélekzeni, fölkiabálni rajongva
az égre, napra.
Aztán egyszerre vad zuhanással
összeomolni.

(Kosztolányi Dezső: Harsány kiáltások tavaszi reggel)

Paintball-oztak a bátrak:) II. rész..

Már csak emlékeiből él...
















Még egy kalandozás...












Kalandozás...

Paintball-oztak a bátrak:) I. rész..

Darth Weder...













Egy harcos, a feketék közül...


















Használaton kívűli eset... (a tudósító félrenéz)















A helyszín egy színházterem...


















Hova is bújjak?...













Az indulás...

This is my department ...

You see...

http://www.youtube.com/watch?v=AXEdGTwWjm0

5 SMS

Egy szó hommage à W. S.

örömáram


Nevelési tanácsadó

Sírni tud a szó,magától is. - Ha tudod:
mosolyra tanítsd.


Micimackó egygúnyos rigmus hallatán ekképp tűnődik:

Vár nekem nem kell.
A lekvár meg nagyon jó.
- Lehet, hogy győztem?!


Jogos önvédelem

Mikor jobb verset
szeretnék írni, mint én:
inkább elalszom.


Korrekt naplóbejegyzés-kezdet

Utolsó előtti napjaim egyikén

(Fodor Ákos)

Kitépett könyvlapok

1.

torkunkba fulladva a szó

rejtőzötten beáll a csend

játszol magadban

játékodat űzve

vesztesen

2.

átvonszolom a szakadásokat,

ugyanezeket a szavakat,

a bőr alatt a tegnap ellen,

készülődöm,döngölt földű

országom útjain,akinek nincs

veszteni valója, úgy

védtelen sirály vagyok,

sarki szél szakadást tép a bőrbe,

jelmezem levetve s az éj ölébe vesz.

(Nagy János: Kitépett könyvlapok)

Morgen

Holnap

Már minden késő
Nem léphetsz kétszer
ugyanegy folyóba
Ma kell kimondanod azt a szót
Amely holnap kimondhatatlan
Ma kell kérned a mindennapi kenyeret
hogy holnap is meglegyen
Ma kell megtenned azt a lépést
Mely holnap már jóvátehetetlen
Ma kell tüzet gyújtanod
Hogy holnap szeretet legyen

Lenni a mindent

Mit akarok? A levegőt, egészen.
Hogy áramlása bizsergessen át.
Hogy ürességet foglaljon a térben,
tűzzé telítse az energiát.
Lenni, a mindent vonzó mágnesesség
két kíméletlen pólusa között
(lenn hideg föld, fenn nappá robbanó ég)
és érezni a selymes levegőt.
Úgy bomlani ki minden mozdulatból,
mint szárnycsapásból lebegő madár,
ahogy a tágas, áramló magasból
a célra tart, a zuhanásra vár.
Telítődöm a tűzzel: lebegek.
Magamban hordom saját egemet.

(Szabó T. Anna)

Vincent Van Gogh:....

"Az élet olyan, mint a rajzolás:
néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk,
és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak.

Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye,
a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda,
hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van."

Holzbrücke

Die Brücke am Kwai ....

Érdemes szótfogadni...

Nagyot koppan ki mégis kipróbálja..

Vég nélkül...

Rengetegben...

Milyen lehetett az élete?

Tar ágak.bogak

"Tar ágak-bogak rácsai között kaparásznak az őszi ködök, a vaskorláton hunyorog a dér. "

Sástói messzenéző

...s bizony itt a lépcsőket is FELmásztam...

Perspektíva

Variációk

1 ..ÖRÖKIGAZSÁG
Elhiheted: hogy
ami nincs a világban,
az van a borban?

2 ..MÉRKŐZÉS
Ha mérkőzhetnél:
tedd Isten mérlegébe
a lepke súlyát!

3 ..MUTATVÁNY
Mielőtt örök-
re letűnsz:
a láthatat-
lant még mutasd fel!

4 ..ALKALMI TÜKÖRKÉP
A belső árnyék
arcod megbélyegezte:
már kiviláglik.

(Fodor Ákos: Variációk /Anakreón áthangol /)