Egy szó hommage à W. S.
örömáram
Nevelési tanácsadó
Sírni tud a szó,magától is. - Ha tudod:
mosolyra tanítsd.
Micimackó egygúnyos rigmus hallatán ekképp tűnődik:
Vár nekem nem kell.
A lekvár meg nagyon jó.
- Lehet, hogy győztem?!
Jogos önvédelem
Mikor jobb verset
szeretnék írni, mint én:
inkább elalszom.
Korrekt naplóbejegyzés-kezdet
Utolsó előtti napjaim egyikén
(Fodor Ákos)
2007. 02. 10.
2007. 02. 08.
Kitépett könyvlapok
1.
torkunkba fulladva a szó
rejtőzötten beáll a csend
játszol magadban
játékodat űzve
vesztesen
2.
átvonszolom a szakadásokat,
ugyanezeket a szavakat,
a bőr alatt a tegnap ellen,
készülődöm,döngölt földű
országom útjain,akinek nincs
veszteni valója, úgy
védtelen sirály vagyok,
sarki szél szakadást tép a bőrbe,
jelmezem levetve s az éj ölébe vesz.
(Nagy János: Kitépett könyvlapok)
2007. 02. 07.
2007. 01. 30.
Lenni a mindent
Mit akarok? A levegőt, egészen.
Hogy áramlása bizsergessen át.
Hogy ürességet foglaljon a térben,
tűzzé telítse az energiát.
Lenni, a mindent vonzó mágnesesség
két kíméletlen pólusa között
(lenn hideg föld, fenn nappá robbanó ég)
és érezni a selymes levegőt.
Úgy bomlani ki minden mozdulatból,
mint szárnycsapásból lebegő madár,
ahogy a tágas, áramló magasból
a célra tart, a zuhanásra vár.
Telítődöm a tűzzel: lebegek.
Magamban hordom saját egemet.
(Szabó T. Anna)
Hogy áramlása bizsergessen át.
Hogy ürességet foglaljon a térben,
tűzzé telítse az energiát.
Lenni, a mindent vonzó mágnesesség
két kíméletlen pólusa között
(lenn hideg föld, fenn nappá robbanó ég)
és érezni a selymes levegőt.
Úgy bomlani ki minden mozdulatból,
mint szárnycsapásból lebegő madár,
ahogy a tágas, áramló magasból
a célra tart, a zuhanásra vár.
Telítődöm a tűzzel: lebegek.
Magamban hordom saját egemet.
(Szabó T. Anna)
2007. 01. 23.
Vincent Van Gogh:....
"Az élet olyan, mint a rajzolás:
néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk,
és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak.
Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye,
a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda,
hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van."
néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk,
és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak.
Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye,
a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda,
hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van."
2007. 01. 09.
Tar ágak.bogak
"Tar ágak-bogak rácsai között kaparásznak az őszi ködök, a vaskorláton hunyorog a dér. "
2007. 01. 01.
Variációk
1 ..ÖRÖKIGAZSÁG
Elhiheted: hogy
ami nincs a világban,
az van a borban?
2 ..MÉRKŐZÉS
Ha mérkőzhetnél:
tedd Isten mérlegébe
a lepke súlyát!
3 ..MUTATVÁNY
Mielőtt örök-
re letűnsz:
a láthatat-
lant még mutasd fel!
4 ..ALKALMI TÜKÖRKÉP
A belső árnyék
arcod megbélyegezte:
már kiviláglik.
(Fodor Ákos: Variációk /Anakreón áthangol /)
2006. 12. 31.
...Van Gogh
Mikor megálltam az oszlopok alatt, törpe lettem hirtelen. A szél, amely a ködpárát is összekócolta, hívogatóan lengette Van Gogh kiállítás színes plakátját. A kerítés fekete ruhás őrként tartóztatta fel a jegy nélkül érkezőket, és didergésre és kesztyűkeresgélésre kárhoztatta őket, míg sorra nem kerültek.
Nekem könnyű volt, belépő a zsebemben, s siethettem is fel a lépcsősoron. A ruhatárban nem volt nagy tömeg. Ugyan a táskám nem vihettem be, tegyem a széfbe értékeim, szólt a válasz kérdésemre. Üggyel-bajjal, szigorú ruhatárosok rovó szempillantásaitól kisérve kiálltam a próbát, s mehettem élményszerző utamra.
Zsilipelés után, sötét terem fogja lettem. Idegesítő félhomály volt az úr. A festmények csoportosítva, hosszanti elrendezéssel de oldalról takarva sorakoztak, lehetetlenné vált a messziről történő kíváncsi rácsodálkozás. Ha lett volna a teremben 1 négyzetméternyi üres hely az is pont a kép előtt, akkor fantasztikus élményt kaphattam volna.
Egy idő után nem számoltam hányszor sértették meg aurámat, rúgtak bokán, löktek félre, álltak pont elém. Nem, próbáltam információt s festményélvezetet kifacsarni a maradék erőmmel. Szemem elfáradt, a botor módon oldalt csípőmagasságban elhelyezett tájékoztatók olvasásában, fizikailag leamortizálódva kétségbeesetten kerestem a kapcsolatot kedvenc festőmmel. A harc kifárasztott, s nem nyertem csatát.
Hamarabb jöttem el, mint terveztem. Nagyot sóhajtottam a párás nyálkás levegőben. A szél már nem olyan hívogatóan lengette Van Gogh kiállítás plakátját.
Felnéztem kicsiny törpekén az oszlopokra, és jól esett, hogy olyan nagy volt a tér. Most végre átbizserget rajtam, aminek odabent kellett volna.
2006. 12. 29.
Töredékek
Ó bánat ne érj el csak holnap
ma nem voltam csók senkinek
eredj felhő hisz úgyis mennél
ha árnyad nem volna hideg!
*
Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok.
*
/József Atilla-Töredékek/
2006. 12. 15.
A pillangóról...
“… s amikor a pillangó megmozdítja a szárnyát, fuvallat száll az egész Föld körül; amikor porszem esik a földre, az egész bolygó egy kicsit súlyosabb lesz, és ha lábaddal toppantasz a Föld kissé eltér a pályáról. Amikor nevetsz, körben terjed a vidámság, mint a tóban a vízgyűrűk, és amikor szomorú vagy, sehol senki nem lehet igazán boldog …”
2006. 11. 22.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
